Harcsapergetés

Ezen a vasárnapon is a szokásos éjszakai pergetésre készültünk. Szombaton este sajnos nem sikerült halat fognunk, de a szomszédos csónakból barátaink egy jó 8-as harcsával tértek haza, ami okot adott a bizakodásra. Kicsit későn indultunk el, így csak 10 óra után értük el a Tisza azon szakaszát, amit kiszemeltünk aznapi horgászatunkra. Az előző nap sikeres horgászai is a környéken voltak. Miután üdvözöltük egymást beélesítettük botjainkat. Az éjszaka sötétjében csorogtunk a part mentét vallatva. Egy óra multán 1, 5-es balint akasztottam, mely hátáról jócskán hiányzott a pikkely, ami a harcsák tevékenységére utalt.

Lassan csorogtunk a következő kanyar felé, amikor Pali a bokor alól egy kiló körüli harcsakölyköt húzott a csónakhoz. A horogszabadítás után visszanyerte szabadságát azzal az útravalóval, amivel sokan elengedik megfogott halukat, hogy küldjed érte a nagyapádat. A tiszta égbolton egymás után süvítettek a hullócsillagok jelezvén a nyár közepét. Ilyenkor mindenki kíván valamit, és egy vérbeli pecás mire is gondolhatna másra, mint egy kapitális harcsa megfogására.

Ekkor Jancsi sógoromat egy kilós balin lepi meg a nagy csendből. Addigra már elértük a kanyar sekély részét és lassan a túlsó, szakadt part felé kezdtük csalni a csónakunkat. Tovább dobáltunk az éjszakában, amikor egy bedőlt facsoporthoz érkeztünk. Pali észrevette, hogy kishalak rebbennek a bokor árnyékában. Nem kellett kétszer mondani, már repült is a kis Haddon a hang irányában. Egy méter után rádurrantott a műcsalijára a hari. Érezte, nem az előző harcsához hasonlóról lesz szó. Ekkor a nyílt víz felé iramodott és mutatta meg igazán, hogy nem mindennapi élményben lesz részünk. A csónakkal mi is igyekeztünk a part menti bedőlt fáktól biztonságos távolságba húzódni, közben süvített az orsó fékje, ami tovább növelte adrenalin szintünket. Úgy 10 perc után sikerült visszanyerni az elvesztett fonottat, ekkor fújta ki az első buborékfelhőt, ami jelezte a bajuszos fáradását. Palit többször körbejáratta a csónakban, kipróbálva minden trükkjét a szabadulás reményében. Újabb buborékok jelentek meg a csónak mellett, ekkor mutatta meg magát először számunkra. Láttuk a horog a szája szegletébe ragadt, a legjobb helyre. Ekkor kesztyűt húztam és megkezdtem az „ismerkedést” a régen várt idegennel. Fejére koppintottam, hogy rója le a szokásos utolsó köreit. Miután teljesen kifárasztottuk, mindkét kezemmel a szájába ragadtam és a csónakba húztam sikamlós testét.

 A fárasztás olyan 20-25 percig tartott. A horog biztosan ült a hal szájában, még fogóval is nehezen szabadítottam ki. Miután megcsodáltuk gyönyörű harcsánkat, próbáltuk megbecsülni mekkora lehet, úgy 30-40 kg közzé becsültük.

Kikötöttük a csónakhoz és további harcsák reményében ismét pergetni kezdtünk, mivel volt mit behoznunk. Az idén kb. a 40-45. éjszakát töltöttünk a vízen, sajnos különösebb eredmény nélkül. Ezzel a fogással kárpótoltuk magunkat minden átvirrasztott nap miatt és öregbítettük pergető egyesületünk jóhírét.

Súlya 40, 5 kg, hossza 182 cm.

Képek 

Tarsoly Mihály