Tiszaörvény-Napló

2007.december 30.

Állandó tettestársammal már az őszi horgásztokkor elhatároztuk, hogy az idei szilvesztert Tiszafüreden töltjük és többszörös visszaesőként elkövetünk valamit a halak szórakoztatása érdekében. Legalább egyszer az évben ők is jót szórakozhassanak azon a két elmeroggyanton, akik előrehozva a farsangot Michelin-gumiembernek öltözve a lehető leglehetetlenebb színű gumihalakkal próbálják kapásra bírni őket. Az év mottója is ez volt „majd a téli gumihalazás…”  Szállás lefoglalva, gumik felvásárolva, fejek minden méretben, súlyban, azt hittük ezzel mindent elintéztünk…. Az égiekkel azonban nem egyeztettünk és az időjárási tényezőket abszolút kizártuk, mint lehetséges zavaró körülményt. Ezzel volt a legnagyobb gondunk. Leérvén a Tisza partra, felbomlott csapatunk egysége. A horgászversenyek garmadáján mellettem hűen, kitartóan horgászó csapattársam – aki egyébként a fonott zsinór körforgózással történő leamortizálására pillanatok alatt képes- közölte, hogy ő nem bohóckodik mínusz 6 C^o -ban a zajló jégtáblák között.

- 4 fok alatt már a Tisza is kásásodik.

Tény, hogy a Tisza helyenként teljesen beállva, csak 100-200 méter hosszban volt csónakkal járható és a felső jégtorlasz miatt mintegy 90 méteren „horgászható” . Kiderült az első eredménytelen nap után  –mint általában a pergető megmérettetéseken-,  hogy hogyan nem kellett volna horgászni….. még egy melléúszásom sem volt.

2007.december 31.

A jégtorlasz alatt elterülő vízfelület teljesen jég és jégkása mentes „paradicsom” volt. Ennek a résznek az átfésülésével kezdtem a második napot. Néhány szó a felszerelésről: A lékhorgászatból jól ismert szlogen, hogy ne a legféltettebb botunkat vigyük a vízre (jégre) itt is megállta a helyét.

Egy kis idő elteltével így nézett ki a felszerelés.

Kicsi spiccgyűrű, vagy nagy, tökmindegy, úgyis lerakódik rá a jég. Horgászújságokban ódákat zengnek bizonyos zsinórtípusokról, hogy minimális a vízfelhordása…..vettem….felhordja…..Az orsó, ami már bizonyított, ez nem a kísérletezgetések időszaka. A GUMIK!!! Manapság sokan azt mondják, nagy kell, hogy legyen, úgyis leszívja a süllő! Szerintem olyan legyen, hogy színében, mozgásában tetsszen a horgásznak, hite legyen benn, és kitartást adjon a hosszú kapástalan bevontatásokhoz. Az ólomfej, ami az adott mélységnél és áramlásnál a lehető legtovább marad a megemelést követő visszaengedés fázisában.

Már a keverőgyűrű is kezdi feladni a harcot.

Itt jegyezném meg, hogy ilyen lassú áramlással ezen a folyószakaszon még egyszer sem találkoztam. Az előre bekészített fejek használhatatlannak bizonyultak, mert úgy fogtak talajt, mintha minden egyes emelésem ütés követte volna. A helyzetet egy gyárilag gumitestbe öntött 25g-os súlyú 11cm-es „mütyürrel” sikerült megoldani. Mivel a rögzítőfül a tarkója táján van, így nem egészen 25g-os paraméterek jellemzőek választott gumihalamra. A kikötőig ma is elkísért sok versenyen hű társam, és a kikötőben búcsúzóul megjegyezte: „….ma halat érzek, ma fogni fogsz….”.A horgászatnak nem volt különösebb technikája, mert a zsinór úgy belógott a rárakódott jégtől, mintha fecskék ültek volna rajt. Ám hírtelen egyenesre csapódott és a boton át a kezemben éreztem a feszülést. Kapásom van!!!!! A csónaktól mintegy 15-20 méterre a fenékről szívta fel a gumit, és a bevágást követő 10 méteren méretét eltitkolva engedelmesen közelített. A csónakkal párhuzamosan felúszott és emelési kísérletemre méter átmérőjű nyolcasokat rajzolt a vízbe fúródó zsinór. Külső akadásra gondoltam, ezért keményebbre vettem a figurát, gondolván ne tartson fel az a fránya busa a süllőzésben. Aztán felpumpáltam a víz tetejére…..és….majdnem vízbe estem. Mintha a combomon szemek és uszonyok nőttek volna, akkora SÜLLŐ!!!!

Egy ilyen kékfarkúért megéri fagyoskodni.

Helyzetet átgondolni, egyedül vagyok, kesztyű a kezemen, szák nincs, lip-grip van….de hol is????A halban lévő erőtartalék időt adott arra, hogy a táskámban lévő lip-grip és halbilincs gombolyagot fél kézzel kibogozzam, és előkészítsem. Csak a megfelelő pillanatokban kellett az orsó hajtókarjához nyúlnom, papírforma szerint fáradt a hal, szépen fogyott a zsinórja, és egyszerre készültünk el….ő az erejével, én a gubancolással. Beemelés, lábremegés, hőhullám, „húúúú bakter mekkora!”, ha ott lett volna, még Zagyi Mihályt is szájon csókoltam volna!

A biztonság kedvéért két bilincsen az év hala, ha útközben elmegy

 ki hiszi el egy horgásznak aparton, hogy mit fogott?!

A digitális mérleg a kézremegés miatt 6,4-6,5 kg között vacogott. Folytattam a dobálást, de az átélt izgalmaktól egyszerűen képtelen voltam a már jól begyakorolt mozdulatsort kontrollálni. Nem éreztem a mederfeneket, zavart a jeges zsinór, nem tudtam az elképzelésem szerint vezetni a gumit. Abbahagytam a horgászást, összepakoltam és lassú csorgással elindultam a kikötő felé. A beteljesedés nyugalma járta át minden mozdulatom. Az egész évben felcsévélt kitudja hány kilométernyi zsinór, az időjárással, haltalansággal dacoló horgászatok méltó befejezése egy igazi tiszai kékfarkú december 31-én.A kikötőben bevártam a Tisza-tavi sétát választó fegyvertársam és szeretett családom. A hal látványa miatti szívelégtelenség multával sikerült elkészíteni a hitelességet igazoló fotókat is.

2008. január 1.

Azt hiszem nem kell különösképp magyaráznom, hogy az új év első napja mindkettőnket egy csónakban talált. A tegnapi nem mindennapi fogás helyét faggatjuk ismét, hátha….. Én olyan minden mindegy alapon dobáltam, szerettem volna, ha Lórit is megajándékozza a Tisza legalább egy kis süllőcskével, és nem akartam lehorgászni a szűkös vízterületet. Előre megbeszéltük, hogy három órát horgászunk, aztán irány a szauna. Letelt az idő, az utolsó szertartásos dobáshoz készülődtünk mindketten. Hatalmas suhintás, „kilométeres” dobás, amolyan zsinór dobrarendezős, szorosracsévélős energialevezetős. Horgászati jelentősége elhanyagolható. És mégis!!!! Az egyik fenékreengedés utáni emelésben tompa ránehezedés, bevágás!!! Megvan!!! 1,3 kg-os süllő!

Bő 6-os süllő után a kilós már csak hab atortán.

 A halakat 5-7 méter mélységű homokpadon a kanyar belső ívében találtuk meg, a partra merőleges kisebb mederegyenetlenségekben. Valószínűleg vermelő apróhalak voltak a területen, mert mindhárom napon, a felszínen apró buborékképződés volt észlelhető, ami napról napra vándorolt a part és a meder közt. Lesúlyozásunkkal követtük a vélt apróhalakat, hogy a gumit pontosan mögöttük húzhassuk el.

Téli csendélet.

A fogás helye pontosan a 426-os folyamkilométer táblával esett egy vonalba. Külön köszönet a Szabics-Kikötö üzemeltetőinek, hogy az év minden napján, minden időjárási viszony mellet állnak a legelvetemültebb horgászok rendelkezésére.

BUÉK mindenkinek:                 Kürti Tibor

                                                  Kiss Loránd

                                                  Magyar Pergetőhorgászok Egyesülete