Tiszaderzsi horgásznapok II.

2008.01.16. Szerda

Egy nap pihenő után szerdán újra a Szőllősi kikötőben vagyunk. Hétfői ténykedésünk nem maradt titokban, mivel az üzenőfalon megbeszéltük milyen jót pecáztunk. Virág Balázs hívott, hogy Ő is kedvet kapott egy kis gumizáshoz, menjünk együtt horgászni. Megbeszéltük, ha Pali nem tud jönni, vele tartok. Hárman viszont már nem olyan kényelmes egy csónakból pecázni, akkor viszont külön csapatot alkotunk. Így is történt. Mielőtt Balázs kiért volna Mi már vízen voltunk. Ekkor csörög a telefonom Weidel Attila érdeklődik merre vagyunk, a hírek hallatán Ő sem bírta tovább peca nélkül. Megbeszéltem vele, hogy társuljon be Balázshoz, így már Ők is ketten kergethetik a süllőket.

A jégkásás vízfelszín nem könnyítette meg a dolgunkat.

 A horgászatot a tiltott rész után kezdtük meg . Sajnos a gumit a korai órákban még nem engedte húzni az előző este folyamán bekásásodó vízfelszín. Így maradt a csorogva emelgetés, a bottal helyet csinálva a taktusnak. Kb. 10 óra körül már kiolvadt a víz, addig nem fogtunk semmit ezért a Derzsi kikötőhöz motoroztunk szerencsét próbálni. Mire lekötöttünk Balázsék is beértek minket.  Összekötve, beszélgetés közben folytattuk a pecát. Fél óra után Balázs gyenge koppintásra bevágva jó kilós süsüt fogott fehér twiszterével.

Amikor halat fog az ember, akkor jut eszébe,

hogy nem készítette elő a kellékeket. Hol a gripp?!

A horog a felső szájpadlásába akadt, de nem ütötte át, jó , hogy nem rázta ki azt. Ennek a fele sem tréfa, talán beindultak a halak. Szétváltunk, úgy folytattuk a pecát. Pali egy kisebb zöld, flitteres gumihallal és egy nagyobb okkersárgával vallattam a mélységet.

Ha nem is ütötte át a csontos pofáját, elég volt

a kiemeléshez.

Ekkor már a többi csónakból is a folyó laposabb partjához közelebbi mederszakaszt szondázta. Palinak is innen jött az első süllője. A part felé dobva emelgetett, amikor féltávnál elmarta gumiját egy retúr süllőifjonc. Éppen elérte az elhozható méretet, de Pali úgy döntött útjára engedi, talán küldi a nagy, vásott fogú bandanagyokat a jó tett helyében. Egy idő után megkezdtük az arrébb- arrébb állva pecát.

A grippel kivett hal könnyen kezelhető,

legalább nem kell hozzányúlni a mínuszokban.

Nekem a mai napon még egy pöccintést sem sikerült produkálni. Elővettem a gumis dobozomat és sorra teszteltem a vizet még soha nem látott darabjaimat . Voltak közöttük igen jó mozgású és színű portékák, de próbálkozásaimat egyenlőre egyetlen süllő sem díjazta. Teltek a percek, az órák és az idő múlását ismét csak a sajgó, korgó gyomrunk jelezte. Ebéd után folytattam a megkezdett tesztsorozatot, de most a twiszterekkel vettem célba a tüskéshátúakat. Mivel gyengébben ettek már a süllők, mint az elmúlt napokban, gondoltam hátha bele akadok valami szokatlan szín, méretkombinációba, ami nem csak nekem de a süllőknek is tetszeni fog. Pali maradt a reggel felrakott guminál, ha már egyet fogott talán bevált darab lesz még a nap folyamán. Ezt a gondolatát csak megerősítette azzal, hogy fogott vele még egy süsüt.

Teljes harci díszben.(nem csak a hal)

A mérete nem sokat változott az elsőhöz képest, de már a második süllővel fényképezhettem le. Erre a napra több halat már nekünk nem adott a Tisza. A kikötőben elmondták, hogy már jóval kevesebb halat fogtak, de a kitartó csónakok az adott helyen megfogták a 6-7 darab süllőt, igaz egy-két pecásról volt szó.

2008.01.17. Csütörtök

04.30. a telefon ébresztője rikácsol mellettem. Már harmadik napja a korai kelésnek. Az előző  horgásznapok fáradalmait jócskán érzem csontjaimban. Agyam sűrű impulzusokat küld minden egyes porcikámba, hogy indulni kell. Ha a testemen múlna, igen csak visszafeküdnék, de azok a hatalmas kékfarkúak lebegnek szemeim előtt, amit a rövid éjszaka alatt álmomban fárasztottam. Nyírtelken felveszem Palit, úgy látom őt is hamar lebeszélhetném az indulásról, de meséltem neki azokról a nagy süllőkről, és immár harmadik utunkat tesszük meg a Tisza tó felé. Az éjszaka nem volt olyan hideg, így nem is pillézett be a vízfelszín. Zavartalanul, napsütéses időben kezdhettük meg a horgászatot.

Ha sokat horgászunk egy csalival előbb vagy utóbb

sikerül fognunk vele valamit.

Nem variáltunk sokat, arra a területre tartottunk, ahol tegnap is sikerült horogra csalni a süsüket. Nyomtuk a még mindig nem unalmas dobok-süllyed-emele-sűllyesztem sémát. Az előző napok haltalanságát nem csak a fogásokból, hanem a vízen tartózkodó csónakok számából is könnyen megállapíthattuk. Már csak 10-15 csónak szűrte a vizet. Egy- két gyanúsnak tűnő maszatoláson kívül mást nem tudunk kicsikarni a folyóból. Újra előkerül az okkersárga gumi, bízom benne, felteszem. Nem is tehetünk mást, egy műcsali fogósságát talán csak a használatának a gyakoriságával lehet magyarázni, mert azzal horgászik az ember, amivel előző nap, vagy alkalommal is fogott. Egy új csalit kipróbálva, ha akkor nem fogunk vele, könnyen feledésbe merül vagy a csalisdoboz alján találja magát. Délutánra elértünk a 411-es folyam kilóméterhez. A hétfői napon itt több kapásunk is volt. Harmadik dobásra megtalálja gumimat egy harcias tüskéshátú. Erejét még a csónak mellett is fitogtatja, próbál a horogtól megszabadulni. A kettes süllő szépen kapott, a gumi horga a felső szájszegletét ütötte át. Kellett már fáradt csapatunknak egy kis izgalom. Pali következő dobásával a medret célozza meg, én is mellé dobok. Ekkor felgyorsultak az esmények. Pali bevág, de abban a pillanatban én is. Látszik komoly halról van szó. Az első pillanatokban úgy tűnik, hogy az ő cuccában akadtam, de látszik egymástól távolabb vannak a zsinórjaink. Pali hala nem adja meg magát olyan könnyen, mint az enyém. Sajnos nekem csak egy dévért sikerült kabátba fogni. Gyorsan kitekerem, visszadobom a dévért, hogy Palinak segítsek.

A 35 grammos Sportex jól bírta a megpróbáltatást.

 A hala már addigra a csónak alá került. Mivel nem rohant ki, ahogyan a busa szokott csak harcsára gondolunk. Ekkor a csónak alól lassan a part menti akadók felé vette az irányt. Motort beindítom és ellenkező irányba kormányozom a csónakot minél messzebb a fáktól. Sikerült becsalni a mély és akadóktól mentes mederbe. Ekkorra már Pali is kifáradt átadja nekem a botot. Jókora burványlásai hatalmas halra utalnak. Ekkor mutatja meg magát először és meglepődve pillantjuk meg hatalmas testét. Busa! A horog úgy látszik, hogy az oldalába akadt, többszöri rángatásra sem akar kiakadni ezért úgy döntünk, hogy a csónak mellé húzzuk és úgy szabadulunk meg tőle. 30-40 kg közé saccoljuk, bitang nagy állat!

Csúnya egy jószág!

Kipihenve az izgalmakat kicsit odébb folytattuk a harcot. Nem szerettünk volna még egy ilyen disznóval összeakadni. Ismét sikerült „király” helyre beállni, három dobásbó 3 dévért fogok. Innen is „elzavarnak” a keszegek, újabb helyre motorozunk. Estig Pali kivarázsol még egy másfeles süllőt és ezzel végett is ért ez a napunk is.

2008.01.18.

Péntekre Pálóczi Csabival beszéltünk meg találkozót a Szőllősi kikötőben. Találkozásunknak csak lustaságom tarthatott volna be, de átestem az előző napok fáradalmain. Dalolva nem is, de még mindig lelkesen indultam a Tisza tó felé. Kezdésnek egy egyenes szakaszt néztünk ki, csak két csónak volt a közelben. Fehér 10 cm-es gumihalat húztam, Csabi egy zöld, lapátfarkú hernyóval próbálkozott. Ezen a helyen volt néhány kapásunk, amiből 1-1 süsüt sikerült megfognunk. Nem voltak hatalmas példányok olyan jó másfelesek. Később a Derzsi kikötő elé motoroztunk és a mély víz vallatásában láttunk fantáziát. Ekkor Csabi beindult, sorra fogta a törésről a süllőket. A második süsüje után én is kértem tőle egy hernyót. Kis idő múltán nekem is odavert egy kettes forma tüskés. Azon a szakaszon 6 süllőt sikerült fognunk. Ahogy bemozdultak a halak, úgy abba is maradt a kapások száma. 4 óra után már nem sikerült több halat fogni.

A pénteki nap főszereplői.

Az elkövetkezendő napokban még lehetett csipegetni a süllőkből, de már kezdett bezavarosodni a víz. Talán már csak a következő szezonban számíthatunk a gumis süllőkre? Nem tudom. Ha hamar letisztul a víz és nem követi újabb enyhe idő, még reménykedhetünk.