Országos Pergetőverseny 2. forduló

Mint minden versenysportban a horgászatban is döntő szerepe van a gyakorlatnak, a pálya ismeretének. Ezért úgy gondoltuk, hogy a verseny előtt két nappal lemegyünk Tiszafüredre gyakorolni egy kicsit. Felderíteni a kijelölt rész sajátosságait, na meg nem utolsó sorban az idei csukázásunkra is sort keríteni. Tehát kellemeset a hasznossal, mint a nagyok. Csütörtökön reggel érkeztünk meg, felderítettük az előző nap lefoglalt szálláshelyünket. Két ágy, tv, zuhanyzó, főzőfülke stb. , minden ami kell. Kimentünk a kikötőbe elfoglalni  csónakunkat, amit telefonon lefoglaltunk. 

Igen ám, de a cetli amire felírták sehol. Rövid tanakodás után megkaptuk osztrák kollegánk csónakját. Olyan szél tombolt, hogy friccék visszafordultak a menedéket adó büfébe. Tehát csónak van, irány a tó. Kikecmeregtünk a tetthelyre a szélárnyékban a nád szélén csónakok sorakoztak, melyek úszók hadával voltak körül véve. Ebben a nagy szélben a sporik a kényelmesebb, no meg lehet, hogy a fogósabb módszert választották. Mi maradunk a pergetésnél és a lesúlyozás után megkezdtük a víz vallatását. 1-2m es  vízben nagyobb kanalakkal dobáltam, keresve a mélyebb rétegekben a csukát. Pali inkább a vízoszlop felső harmadát kínozta. Végignyomtuk a napot helyenként 50-60km/h szélben, de mindhiába. Egy rávágásunk sem volt. Este a kikötőben érdeklődtünk ki mit fogott, de a többiek is eredménytelenül zárták a napot. Mi lesz a versenyen, tanakodtunk a vacsoránál. Van még egy napunk és egy éjszakánk szombatig, hátha javul az idő. Az időjósok semmi jóval nem bíztattak bennünket a pénteki nappal kapcsolatban. Reggelre leesett az első hó kb 3-5 cm. Legalább a szél nem fúj nyugtáztam a reggeli után. Nem siettünk enyhüljön egy kicsit az idő. Előző nap megtudtuk, hogy a kikötővel szemben működik egy átemelő szerkezet, ami révén egyből a kiszemelt holtágrészbe juthatunk.

Próbáljuk ki úgy is benne van a csónakbérletben. Átemelés után egy tisztább vizű részbe kerültünk. Nagyon tetszett a hely igazi csukás pálya. Itt kell fogni valamit. Dobáltunk de sokáig eredménytelenül. Felteszem a reggel vásárolt neve sincs arany színű kanalat, azzal dobálok. Éreztem  nagyon jól mozog. Mikor látótávolságomba ért leengedtem a csónak alá, figyelve mozgását. Eltűnt a sejtelmes mélységben és azzal a lendülettel megiramodik kezemben a bot. Ez már nem tuskó. Tudtam, mert előtte beszakítottam egy pár kanalat az ismeretlen pályán. Rövid fárasztás után egy kettő feles csukeszt szákolunk meg. Na ugye, hogy itt vannak csak nem adják olyan könnyen magugat a dögök.

 Örültünk a fogásnak, de aznap már nem fogtunk semmit. Ezután találkoztunk az idei versenyeken megismert barátainkkal. Megkínáltuk egymást egy kis szívmelegítővel és hosszasan beszélgettünk az elmúlt idők halfogásairól, eseményeiről.

Na de van még idő dobáljunk még egy kicsit. Szétváltunk, majd a 6-os öblítőcsatorna kapujában újra találkoztunk. Dobáljunk itt is mondták a fiuk. Ötletük bejött, mert rövid idő alatt 10-15 pici balint fogtunk. Legalább jól zártuk a napot. A kikötőbe érdeklődtünk, de csukát nem fogtak ma sem. Osztrák sporik 3db 3 kg-os sücivel jöttek elő, amit az élő vízen fogtak. Állítólag kishallal mártogatva fogták. Mindegy gratula Nekik, szép fogás. A vacsoránál eldöntöttük a másnapi haditervet. Ha lehet ott kezdünk ahol a csukát fogtuk. Ott van a legtisztább víz, ugyanis a tó nagy részét felkavarta a tegnapi szél. Tegyük el magunkat holnapra, szombaton már élesbe megy a peca.

2006. november 4. Országos pergetőverseny második fordulója. No de pár szó az előzményekről. Hétfőn elküldtem egy levelet a MOHOSZ-nak melyben a következőket írtam le:

„Címzett: Magyar Országos

                              Horgász Szövetség

                                    Budapest, Korompai u. 17.

Tisztelt Uraim!

Az Országos Pergető versennyel kapcsolatban egy kéréssel, javaslattal fordulunk Önökhöz. Az elmúl évek tapasztalata és horgásztársaim véleménye alapján letisztult előttünk a következő dolog. A Tisza tavon megrendezésre kerülő fordulóban kimagasló súlyozást kap a sügér horgászata. Köztudott tény, hogy a bebendázott sügér könnyen fogható a tó néhány helyein. Mivel  nem mindenki fér oda,( megfelelő távolságot kell tartani a verseny során) és a pontozási rendszer a darabszámot favorizálja egyes emberek előnyökre, tehetnek szert horgásztársaikkal szemben. Foghat bárki pl. 15 db 5-8 kg-os csukát akkor is alul marad azokkal szemben, akik egy helyben műcsontikkal 50-200 db sügeret szednek ki. Javaslatként gondoltunk a méretkorlátozásra vagy a sügér fogásának a kizárására. A verseny tisztasága érdekében kérjük a szervezőséget, gondolja át a versenyhorgászok kérését. Szóljon a verseny a sportszerűségről, a halak becserkészéséről, igazi pergetőcsalikkal való horgászatról. Hiszen ezért szeretjük mindannyian.

Kérésünket aláírás gyűjtésével hitelesítjük.”

A szokásos regisztráció és tájékoztatás során megemlítették panaszunkat, de sajnos a mostani versenyen még nem veszik figyelembe kérésünket. A reggeli gyülekező során egy csapat kivételével mindenki aláírta petíciónkat. A MOHOSZ felől egy négyoldalas általános versenykivonatot kaptam válasz gyanánt. Tehát ennyit az előzményekről.

A reggeli sorszámhúzásnál ismét a 13-as számot húztuk. Úgy látszik ez a szám végigkíséri a versenyeinket.

Kicsónakoztunk a verseny színhelyére, úgy kaptuk a tájékoztatás, hogy mindenki rajtszámának megfelelő sorrendben foglalhatja el kezdő pozícióját. Persze mindenki össze vissza megindult, majd később az elektromos mocikat használták. Mi is használtuk volna ha valaki tájékoztat minket az elektromos motor használatáról. Na de mit is várok ettől a „színvonalasan” megrendezett versenytől. Mindenki a holtág elején foglalta el állásaikat.” Nem lehet a végébe menni?” kérdeztük a rendezőktől. Dehogy nem hangzott a válasz . Nem hittem a dologban ugyanis senki nem ment arra. Megálltunk horgászni a holtág középső részén. Mivel már nem használhattuk a motort maradunk, gondoltuk. Később újra érdeklődtünk hátra lehet-e menni. Másodjára is igen volt a válasz. Mivel addig nem fogtunk semmit sietősre vettük a figurát és az előző napi helyünkre álltunk be. A víz mindig tiszta volt, dobálni kezdtük a pályát. Palinak volt egy rávágása, de lemaradt.  A jó bevált Abu bokorugrókkal dobáltunk az eredményessége miatt. A verseny végéhez közeledtünk amikor a rendezői csónak befordult a Mi kis eldugott részünkbe jelezvén a verseny végét. Abban a pillanatban Pali botja ütemes mozgásba kezd. Akasztottam valamit mondja izgatott hangon. Szép nagy lesz még szerencse, hogy itt van az egyik rendező. Ő majd tanúsítja fogásunka. A verseny utolsó perceiben sikerült megszákolni a 3020g-os csukánkat.

A mérlegelésnél kiderült, hogy halunk volt az egyetlen csuka a verseny folyamán. Az eredmény hirdetésnél kiderült, hogy 83 db csukát kellett volna fognunk az első helyért, mivel 82 db süger hozta meg a győztes sikerét.

 A Mi „szabályaink szerint” elsők lettünk. Horgásztársaink gratuláltak a fogáshoz elismervén a petíciónk igazát, a nem minden áron való nyerni akarásunkat. Köszönjük.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.