Házilag tesztelve „Strike Pro”

A tavalyi év bőséges harcsaáradata után, melyet köszönhetünk a hosszasan elhúzódó áradásnak a Tiszán, az idén is a bajuszosok nyomába eredtünk. Abban az évben egészen július közepéig szinte zabolázatlanul rohant a folyó a medréből kilépve. Ez az átlag ember számára kellemetlen, bosszantó esemény Kánaán a harcsapergető horgászok számára. Szinte nem is maradt ki egyetlen éjszakánk sem, amit pergetéssel töltöttünk el, ami persze a pihenés rovására íródott. Melyik vérbeli pergető hagyta volna ki ezt, a ki tudja mikor ismétlődő eseményt?! Jöttek is szép számban az apró szemű éjszakai ragadozóink. Bár voltak napok, amikor még az est leszállta előtt horogra akadtak aznapi prédánk. Sikerült mindenféle wobblerrel becsapni a harcsákat, de leginkább a küszre hasonlók voltak az igazán favorit darabok. Ezen élményeinken felbuzdulva már  kora tavasszal kint voltunk kedvenc helyeinken, az újabb fogások reményében. Mivel az idén elmaradtak a nagy áradások, velünk is mostohán bánt a folyó. Hosszas, végigdobált estéket töltöttünk a reményeket adó harcsatanyáinkon, de mindhiába. A várva várt harcsadömping az idén elmaradt, így más horgászhelyek felől kezdtünk érdeklődni. Mivel a mi, tiszalőki duzzasztott részünk az aszály miatt erősen belassult, beadtuk derekunkat a nyár közepére egy, a már régóta halasztgatott felső-Tiszai barátunk  meghívásának. Az adott Tiszai szakasz nagymértékben más, mint ami általunk megszokott. Rohanó, zúgó víz fogadott bennünket 2-3  helyenként a kanyarokban 6 méteres mélységekkel. Így legalább a vízoszlop teljes terjedelmét végig tudjuk pásztázni wobblereinkkel.  Kora délután érkeztünk meg Nagyvarsányba, és már alig vártuk, hogy házigazdánk kedven horgászhelyeire kalauzoljon. Mivel az este még messze volt, így balinok, domolykók nyomába eredtünk, ami nem ritka a folyó ezen szakaszán. Kőgátakat, visszaforgókat kerestünk fel elejtésükért, de ezen a napon makacsul ragaszkodtak a szabadságukhoz, persze nem tudván , hogy visszakerülnek éltető elemükben. Ekkor Pali barátom frissen beszerzett, dobozában lévő új szerzeményét vette elő. A Strike Pro név alatt futó wobblerrel,  a Laguna 2D Kft Horgászáruházban találkozott, ami pergető egyesületünk első versenyének lebonyolításához is segítséget nyújtott. A fiuk nagyon dicsérték a márkát, ami több világkiállításon is jól szerepelt. Mi kell egy pergetőhorgásznak, mint egy újdonság, ami ha jó helyen van bevetve, meghozza a várva várt sikert. Rögtön vett is belőle egy pár darabot, nem mintha nem lenne elég a 200 darabos készletében. Tehát, hogy történetünkhöz visszatérjek, feltette az egyik általa jónak vélt darabot, hogy Ő most leteszteli. Mi a szokásos módon cukkolni kezdtük, mivel már begyűjtött olyan műcsalikat is, amiket ha kínoznának sem dobálnánk soha. Ezért el is neveztük  egyik , az újságokban sokak által ismert teszthorgászunkról. Persze nem az illető tevékenységét, eredményeit lebecsmérelvén, csak Pali heccelése miatt. Ezért szinte kihívásnak vette a dolgot, majd Ő megmutatja nekünk, hogy ezzel is lehet halat fogni. Ilyen húzós vízre a keskeny, hosszúkás típusok veretnek jól igazán.

Két csónakból csorogva dobáltunk, így nem maradt egyetlen kimaradt négyzetméternyi hely sem a vízen, amin ne verekedte volna magát át egyikőnk csalija sem. Még sem aksztottunk egy jó darabig semmit. Ekkor egy kőrugany sarkáról Pali egy kis balint szed le, aminek nagyon megörült. Majd egy domolykót invitál wobblere vacsorára. Így a peca végére volt mit az orrunk alá dörgölnie a cukkolása miatt.

Az apró wobblerekkel,legyekkel fogható domolykók is szívesen „fogyasztják”

a nagyobb modelleket is.

Következő alkalommal a Tisza tiszaroffi szakaszára látogattunk el, mely később helyet adott társegyesületünk pergető versenyének. Ez a folyószakasz is hasonló mint,  a felső tiszai rész. Mivel a Kis Körei duzzasztó alatt van, erősen húzós, kövezésekkel tarkított medrében kanyarog tovább. Vízmélysége 2-4 méter, mely ismét alkalmat adott Pali wobblereinek bevetésére. Nem is tétlenkedett dobozából egy Alpha Diver 205-ös vett elő. Én maradtam a számomra bevált régi darabnál, „legalább az egyikőnk fogjon valamit”, adtam alá a lovat. Csorogva haladtunk a kikötőből a folyó külső, köves partján. Feri, vendéglátónk egymás után húzta csónakunkhoz a halakat. Kétrészes, mélyretörő kütyüjével egy kölyökcsukát, majd egy termetes jászt emel a csónakba. Jó lenne összekapni magunkat, mondom Palinak, mert így jóval alul maradunk. Dobálj valami fogós wobblereddel, ne most kísérletezz, amikor meg vagyunk szorítva. Ő makacsul ragaszkodik a feltett Alpha-jához. Délutánra Ferit elhagyta a horgászszerencse és Pali a kőszőrásos mederből egy majd két kilós süllőt emel a grippel a fényképező lencséje elé. Megvan a kitartás eredménye, ami így megkoronázta aznapi pecánkat.

                A szája szegletébe akadt az  WMC horoggal szerelt Alpha Diver, de ez elég  volt ahhoz, hogy nyakon csípjük  a tüskéshátút.

 Estére viharos időjárás parancsolta pihenésre kis csapatunkat, ami éjszakai beszélgetésbe torkollott. Másnap már hat órától a vizet fésültük, ki-ki a számára legfogósabbnak vélt csodájával. Feri újból csukát fog, ami természetesen fotó után ismét a kövezés árnyékába húzódhatott. Ettől fogva felváltva fogtuk a halakat. Palit egy kilós jásszal ajándékozza meg a Tisza, amit azzal a wobblerrel fogott, amivel  az előző nap is becsapta kékfarkúját. Dél körül Én is nyakon csíptem egy kettes krokodilpofájút. Igaz maradtam a bevált receptnél, de már akkorra mindegy volt, mert lassan a kétnapos horgászatunk végéhez közeledtünk. Miután lefotóztuk a harcos amazont még egyszer lecsorogtunk a kövezésen hazaindulásunk előtt. A csorgás végéhez közeledve, Pali  a meder kövei között húzott cuccára újból odacsapott valami. Szépen dolgozott a 10-30 grammos pálca és próbált menekülni az éhes ragadozó. Egy-két burványlás után egy 1,6-as süllőt pillanthatunk meg. Ekkor már bőven ütötte az óra a delet, így örültünk a nappali fogasunknak.

A második süllő már úgy beszívta a wobblert,

 ahogy a nagy könyvben meg van írva.

A két napon át tartó suhogtatás rányomta bélyegét társaságunkra. Így nem volt közöttünk olyan, aki a jól megérdemelt lábszárpörkölt elfogyasztása után, amit Ferinek köszönhetünk, ne egyezett volna bele a hazaindulásba.

Következő pecánkat már a jól megszokott helyünkre visszatérve folytattuk. Nem hiszem el, hogy ahol tavaly azt a sok harcsát fogtuk, az idén egyet sem tudunk nyakon illetve állkapcson csípni. Így mivel Palinak bevált a márka , én is arra adtam a fejem, hogy kipróbálom. A 10 méteres mélység vallatásához kitűnően alkalmasnak tűnt a Flex névre hallgató különleges kialakítású wobblercsalád. Ez a 10 részből álló halacska szokatlan a maga nemében. Gondoltam kígyózó mozgása felkelti a kutyrokban pihenő bajuszosok érdeklődését és felkötöttem egyet.

Megfelelő helyen húzva könnyen lépre csalhatjuk

vele a meder alján pihenő ragadozóinkat.

 Kora este érkeztünk ki, így társam a felszíni vízréteget én pedig a meder egyenetlenségeit kutattam. Amíg Ő a fröcskölő balinjószágokat hajkurászta én, miután feneket ért halacskám vontatni kezdtem . Úgy egy óra elteltével, amikor már kezdtem megunni a dolgot, úgy éreztem, mintha akadóba kötött volna ki újdonsült wobblerem. Gondolkodás nélkül beleemeltem a bottal és akkor megelevenedett az akadó, mely a várt módon rángatta a botomat. Harcsa! Kiabáltam meglepetésemben, nem mintha a csónakban nagy távolság lett volna közöttünk. Éreztem nem lesz kapitális példány, így pumpálni kezdtem a felszín felé. Próbálta magát kiszabadítani a horgok fogságából, de ez nem sikerült. Rövid ficánkolás a csónak mellett és már emelem a csónakba a közel 5 kilós harcsaifjoncot. A Flexből csak a terelőlapka kandikál ki a gerebenfogakkal benőtt pofájából. Így vizsgázott az újonnan kipróbált wobbler, melyből azóta több típust is beszereztem. Ismét bebizonyosodott, hogy nyitottnak kell lenni minden újdonságra, keresni a megszokottól eltérő dolgokat, főleg egy agyonhorgászott vízen.

Tarsoly Mihály

Magyar Pergetőhorgászok Egyesülete

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.