Csónakos Pergető Országos Bajnokság

III. forduló

2013.09.22. Balsa

Sokadik alkalommal került megrendezésre a ragadozó halak szerelmeseinek kiírt csónakos országos bajnokság, mely öt fordulójának győztes csapatai egyben indulási jogot szereznek a pergető világbajnokságon való indulásra is.

A pergető szakbizottság elgondolása szerint a fordulókat olyan vizeken kell megrendezni, ami a világbajnoksághoz hasonló helyzetet és lehetőségeket kínál.

Mivel az utóbbi évek vb versenypályái folyóvizek voltak, így a legideálisabb választásként a Tisza balsai szakaszát jelöltük meg. A folyó kezelője a Szabolcsi Halászati Kft. ügyvezetője, Radóczi János örömmel vette a pergető horgászok kérését, hogy a hozzá tartozó tiszai szakaszon rendezhessék meg e méltán rangos rendezvényüket. Radóczi Úr önzetlen és nagylelkű hozzá állása nem csak a folyószakaszhoz tartozó engedélyek, eszközök és halőrök biztosítását jelentette, de később a díjazásban is megmutatkozott.

A kijelölt 5 folyam kilométeres szakasz egy csatornával összekötött kikötőt a János tavat foglalja magába. Itt egy profi módon kialakított kikötő és sólyapálya valamint szálláshellyel egybekötött vendéglátó egység fogadta a versenyzőket.

A folyó ezen szakasza rengeteg lehetőséget ad a horgászok számára. Íves, kőszórással védett külső kanyarjaival szemben a belső, lapos homokpadjainak törései, a mederbe nyúló kőgátjai, a bedőlt fák tengere bőséges menedéket nyújtana a ragadózók hadának. Mivel sok versenycsapat számára ismeretlen ez a szakasz ezért már a versenyt megelőző hetekben többen meglátogatták a folyót a feltérképezés és a verseny taktika felállítása miatt. A hosszú, száraz nyári hónapok miatt a szőke folyónk csendes kicsit talán néma arcát mutatta.

                                                                                             Az edzésen fogott bónuszhalak.

 A nagy terület és a rendelkezésre álló idő miatt nehéz volt a halakat megtalálni. A tipikus haltartó helyeken azonban több versenyző is megtalálta a számítását. Voltak akik a mélyebb vizek ragadozóit a süllőket és a kősüllőket vették célba, mások viszont a felszínen vadászó balinokat, vagy a bokrok alatt szedegető tekintélyes számban jelen lévő domolykókat részesítették előnyben.

A gyors és hatékony halkeresés nélkülözhetetlen partnere egy nagyfelbontású képernyővel ellátott radar.

A versenyen fogott halak értékelés centiméterben történik, így a szaporábban fogható apró domolykók és a darabosabb balinok, süllők párharcára lehetett számítani az edzéseredmények alapján. A szakasz változatos halfaunáját tükrözi, hogy nem elhanyagolható mennyiségben a jászok fogásával is számolni kellett. Csapataink az edzések alkalmával szép számban fogták a süllőket és domolykókat egyaránt. Több jónak vélt haltartó helyet is feltérképeztünk. A körvonalazódni látszódó taktikánkat már csak a verseny előtti napokban történő esőzések zavarhatták meg. Figyelemmel kísértük a hidrológiai előrejelzéseket és arra jutottunk, hogy számottevő változást nem hoz a versenypályára az áradás, így biztosan megrendezhető lesz az élő folyón a verseny.

Mivel a csapatok többsége már napokkal a verseny előtt megérkezett tesztelni a vizet ezért senkinek nem okozott gondot a verseny napján a korai regisztráció és egyben a rajtszámok húzása. Közben elfogyaszthatták a jól bevált virslis reggelit, amivel erőt gyűjthetett mindenki az 5 órás megmérettetésre.

A versenyt Radóczi János a Szabolcsi Halászati Kft. ügyvezetője és Varga Pál a Magyar Pergetőhorgászok Egyesületének elnöke nyitották meg. Röviden köszöntötték a 27 megjelent csapatot és a János tó kikötőből az indulási rajtszámok szerint engedték útjukra a versenyzőket.

Miután a két fős csapatok elfoglalták a helyüket, a verseny kezdetét egy mérlegelő hajó végig száguldása nyitotta meg. Izgatottan kezdték a horgászatot a csapatok és várták az első megnyugtató kapásokat, halakat. A verseny szabályai lehetővé tették a csorgás közben , valamint a lekötött helyen való horgászatot is. A szabályok szerint a csónakoknak egymástó 50 méteres távolságot kellett tartani. Négy mérlegelő hajó pásztázta az 5 kilométeres folyószakasz és várták az első mérlegelni való halakat. A versenyzők többsége a part menti szakaszt választotta, amit csorgás közben horgásztak meg. A reggeli órákat kihasználva talán ez volt a célra vezető taktika, majd később a mélyebb vizek vallatása bizonyult jó választásnak.

                                                                              A versenyen szinte minden ragadozó képviseltette magát.

Félelmeink a folyó beáradásával kapcsolatban megalapozottak voltak, hiszen a verseny reggelére enyhén beszemcsésedett és felgyorsult a folyó. Ezért úgy döntöttünk, hogy a felszíni, bokor alatti halakat vesszük célba. 3-5 centiméteres wobblerekkel pásztáztuk végig a partvonalat. Az első két órában sikerült több domolykót és egy balint is becsapnunk. Más csapatok is hasonló eredményt produkáltak a verseny elején, de nem csak a megfogott halak darabszámára kellett figyelniük a versenyzőknek. A szabályok szerint minden halra egy minimális méretkorlátozás lett bevezetve. Balinra 25, domolykóra 15, süllőre 25, kősüllőre 20, csukára 30, harcsára 40, jászra 20 és sügérre 15 centiméteres hossz volt a minimális határ.

A verseny második felében a kősüllők és süllők vették át a szerepet. Azon csapatok akik az edzések alkalmával ígéretes tartásokat tudtak felkutatni a déli óráktól kezdve egyre több kapásról és halfogásról számolhattak be. A jól eltalált csali és a felgyorsult vízhez helyesen megválasztott jigfej jelentette a sikeres süllőfogás kulcsát.

Csapatunk továbbra is kitartott a domolykók és balinok mellett, hiszen a domolykók apróbb méreteit ellensúlyozta darabszámuk a méretesebb , de ritkábban fogható süllőkkel szemben. Sajnos a meglepetés halként elkönyvelt jászokat a verseny ideje alatt nem sikerült horogra csalnunk ott, ahol az edzés napokon nagy számban voltak jelen. A mérlegelő hajók sorra járták a csapatokat és a mérlegelő cső segítségével centiben vették fel a halak hosszméretét, majd azonnal visszaengedték azokat.

A verseny végét ismét a mérlegelő hajó kürtje jelezte, melyet kicsit szomorúan vettünk tudomásul. Éreztük, hogy a merítőbe terelt 5 halunk nem lesz elég a dobogóhoz, de az eredmények összesítéséig együtt izgulhattunk a mezőnnyel.

Sorra érkeztek be a csapatok a kikötőbe és beszélték meg kinek hogy sikerült helyt állnia az 5 órás versenyben. Miközben a csapatok a felszerelésüket rendezték és a csónakokat sólyázták, megérkeztek a mérlegelő hajók és megkezdődött a verseny kiértékelése. Közben a jól megérdemelt ebéd is az asztalra került, amit jóízűen fogyasztottak el a versenyzők és vendégeink.

Az eredmények kihirdetése előtt Varga Pál a szervezők részéről elmondta, hogy a sorozat eddigi legeredményesebb versenyére került sor a balsai fordulón a csapatok részéről, hiszen a 27 csapatból csak három olyan páros akadt akinek nem sikerült halat fognia. A speciális eszközöket és módszereket igénylő élő vízi feltételek, a napról napra változó vízállás és környezeti viszonyok valóban próbára tették a mezőnyt. A jövőben több hasonló körülmények között megrendezett versenyre lesz szükség ahhoz, hogy a bajnokságból a világbajnokságra kikerülő csapatok tudása és felkészültsége méltó legyen hazánk képviseletére.

A halat szákoló 24 csapat összesen 67 darab halat fogott. Ennek túlnyomó többsége domolykó és balin, majd ezt követve a süllő és kősüllő. Csuka elenyésző számban esett el, harcsát nem sikerült a mezőnynek zsákmányolnia.

A díjakat Radóczi János és Frank Árpád adták át az első három helyezett csapatnak, mely a forduló elnevezésével díszített kupákból és a Tokaji Hímes udvar pincészet palackjaiból álltak.

        1.  Pocsai László- Pocsai Krisztián

      2. Mérten András-Zimány Ferenc

3. Takács László-Fürtös Attila

Mint az elején már említettem Radóczi János a díjazásban is kivette a részét. Különdíjként egy egyedileg faragott haltrófeát ajánlott fel a legeredményesebb női páros részére, melyet Elek Gyuláné és Takács Lászlóné vehettek át.

Gratulálunk a díjazottaknak és minden megjelent versenyzőnek a sportszerű versenyzésért.