|
ORPB Zalaszentmihály
2010.12.19. 14:30
ORPB 2010 Zalaszentmihály
Az első állomás
A különösen hosszú és kemény fagyokkal elhúzódó tél nem könnyítette meg a horgászok helyzetét. A befagyott állóvizek nehezen engedtek a tél szorításának és ez a 2010. 03.21-ére tervezett nyolcfordulós Rapala Bajnokság kezdetét is kétségessé tette. A szervezők és a tógazda bíztak az elmúl évek tapasztalataiban, hogy a Zalaszentmihályi Gál-tó kiolvadva várja a versenysport szerelmeseit. A verseny előtti napokban ez már nem is volt kétséges. Már csak a hirtelen felmelegedés, ami a belvízhelyzet folytán megemelte a tó körül a vízszintet, szólhatott közbe. Másrészt a jó idő a csukák fajfenntartó ösztöneit is beindították, ami valószínűleg a táplálkozás rovására mehetett. Előzetes tájékozódás után egy 100 hektáros tavat dobott ki a kereső, aminek 80% - os süllőállománya nem adott okot az aggodalomra. Békén hagyva a csukákat a süllőket fogjuk keresni a verseny folyamán. Pár nappal később újabb tanácskozás után pontosabban is beazonosítottuk a leendő verseny helyszínét. Így vált világossá számunkra, hogy a pár évvel ezelőtti OB egyik fordulójának helyt adó Pötrétei tőzegtóval határos 60 hektáros tavon lesz a verseny. A szálláskeresés momentuma maradt még hátra, ami nem mindig sikerül tökéletesen. Többszöri kísérletek után a Divák vendégházra esett a választásunk, mely így visszatekintve mind az apartman igényességére és mind a házigazda vendégszeretetére vonatkozóan nem lehettet panaszunk.
 Házigazdánknak nincs nehéz dolga egy ilyen helyre csábítani a vendégeket!
A vasárnapi verseny előtt két nap állt a csapatok rendelkezésére, hogy megismerjék a tavat. A két edzésnap előtt, hogy bemelegítsünk úgy döntöttünk meglátogatjuk a későbbi forduló helyszínét adó Nagybivalyosi horgásztavat is. Az őszi versenyek által felmutatott csukaállomány különösen izgatta fantáziánkat. Egy horgásznapot töltöttünk az S II tavon. Körbejártuk az ősszel oly sok halat adó helyeket és azokkal a csalikkal dobáltunk, amely számunkra akkor halat adtak. Már délután két óra körül éreztük, hogy a halak nem az éhségük csillapításával, hanem a következő generáció biztosításával vannak elfoglalva. Ezt alátámasztotta a gyékényesből kiszűrődő számtalan locsogás is. Lemondva a csukákról a kikötő öblében már egy új wobblerrel dobáltam. Erős veretése a támolygó kanalak mozgásárhoz hasonlított, így az utolsó órákban már csak azzal vallattam a sekély, partszéli vizeket. Kitartó próbálkozásaimat egy jó két kilós csuka hálálta meg, mely a nap egyetlen hala lett számunkra. A peca után gyors pakolás és már a verseny helyszíne felé vettük a közel 150 km- es hátra levő utunkat.
 Négyőnk egyetlen hala a nap során Nagybivalyoson.
Az első edzésnapot, amit a tó feltérképezésével töltöttünk el vegyes párosban Pistivel csináltuk végig. Pali és Józsi betegségük folytán kihagyták ezt a napot. Kissé szeles idő fogadott bennünket, de ez még nem zavarta a horgászatot. A nádfalakat és a partszéli sekély vizeket jártuk körbe. Miután koppintás nélkül jártuk végig a jónak tűnő helyeket, a tó legsekélyebb öblét kerestük fel. Itt sikerült fognunk egy kisebb csukát, persze nagysága csak Gál Gyula tógazda által mutatott csukás képeikhez képest törpült el.
Már Zalaszentmihályon.
Estére Attila és Jani is csatlakozott kvartettünkhöz. Palinak sikerült a nagy dózisú gyógyszerekkel felhoznia magát az élők sorába így az edzés második napján mindhárom csapatunk a vizet vallatta. Attilláék a csukák után kutattak új radarjuk segítségével, mi pedig a tó mélyebb részén kerestük süllőket. Az idő már nem volt oly kegyes hozzánk, mivel az erős szél nagyban megnehezítette a dobásokat és a twiszterek érzékelését a mederben.
A kiöntések meleg, partszéli vizeit hamar megtalálták az ívni akaró csukák.
A szélnek hátat fordítva és annak segítségével dobáltunk, koncentrálva minden kis rezdülésre. Kitartásunkat a nap végére Pali és Pisti egy-egy süllője és több kapás is jutalmazta, ami bizakodásra adott okot a másnapi versenyre. Jani és Attila nem találták a csukákat. Ennek kapcsán arra a következtetésre jutottunk, hogy nem érdemes sok időt a csukáknak szánni, inkább az étvágyuknál levő tüskésekre kell koncentrálni.
A verseny reggelén 24 csapat várta a szabályok ismertetését és húzhatott rajtszámot, ami egyben az indulás sorrendjét is meghatározta. A tavalyi bajnoksághoz hasonlóan az idén sem maradhatott el a reggeli virsli és a hozzá tartozó Agárdi pálinka.
Pisti edzésen fogott hala.
Kis meglepetésére a csapatoknak a tó sekély öblét lezárták a verseny ideére, pedig az edzésnapokon számos csapat töltött el értékes órákat a hely megismerésére. Indulás előtt újra átbeszéltük a stratégiát, ami az első két órában a partszéli csukákról, majd a verseny lefújásáig a süllőzésből állt. A 26-os rajtszám nem sok sanszot adott a helyválasztásra, így a kikötőhöz közel lévő nádfalat céloztuk meg. Villantóval és körforgókkal kerestük a csukákat a szélcsendes öblökben. A harmadik beállásra az egyik öbölből húzva a kanalat jó fél úton ütést éreztem, amire azonnal reagáltam. Óvatos fárasztás után egy közel 80 dekás csukát tudhattunk a magunkénak. Meg volt az első halunk, ami így az első órában igazán megkönnyíti a versenyzést. Miután több halat már nem sikerült fogni a szélvizeken és a mérlegelők is a süllőfogásról számolhattak be, így mi is a mély részeket kerestük fel. A szél a verseny napjára sem hagyott alább, ezért az edzésnapon bevált technika mellett maradtunk. A tó törésein horgászó csapatok már fogtak egy-egy halat. Sokadik dobásra, szinte a csónaktól pár méterre Pali akasztott halat. A bothossznyi pórázon pengeélen táncolva fárasztotta ki a süllőt, amit egy hirtelen szákolással emeltem a csónakba. A mérlegelésnél 1.58 kg-on állt meg a számláló.
 Egyik versenyhalunk.
Ekkor biztosak voltunk benne, hogy nem állunk rosszul, de abban is egyet értettünk, hogy még legalább egy halra szükségünk van a jó helyezés eléréséhez. A mellettünk horgászó Szeghy-Kőszály páros egymás után fogta a halakat, ami újabb löketet adott számunkra is. Kisebb helyváltoztatásokkal próbáltuk becserkészni a süllőket, de a verseny végéig sem nekünk, sem az edzésen halat fogó Stingel-Csabai kettősnek nem sikerült.
A mezőny közel felének sikerült halat fognia, mely többségét a süllők tették ki. A dobogón végzett csapatok 3,4 hallal büszkélkedhettek, ami kimagasló eredménynek bizonyult aznap. A legnagyobb hal is egy 2.19 kg-os süllő lett, elejtője Csőre Gábor volt.
A nap győztesei!
Egy verseny időpontjának kiválasztása során számos körülmény figyelembe kell venni. Sajnos az időjárás és a halak biológiai órája nem segítette, hogy a Gál-tó bemutassa nekünk igazi arcát. Talán egy következő kedvezőbb körülmények között lezajló pergető viadal során előkerülnek a tó igazán termetes ragadozói is.
Kép és szöveg:
Tarsoly Mihály, Weidel Attila
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
