Már a csónak lerakása közben rablások izgatnak minket, így a sietős pakolás után rövidesen a holtág tuskós végét kezdjük vallatni. Nagy lelkesedéssel de annál kevesebb sikerrel. Persze a vízre szállásunk után ritkulnak, majd abbamaradnak a ragadozókra utaló jelek. A kiindulási ponttól már kb. 1 kilométerre játunk.(ezen a részen már csak elvétve van tuskó). Eddig megúsztuk egy-egy nád mellől kifordult majd lemaradt csukesszal.

Egy bicska ragadt csak a salmora, amikor ismét halmozgásra figyelünk fel, kishalak spicceltek szét a vízerőn. Dobunk is azonnal a rablások irányába balin, vagy esetleg süllő reményében. Januárban nem megszokott az ilyen intenzív halmozgás, de az időjárás hetek óta tavaszias, ezért felmelegedtek a vizek. Ezen a napon is kb.10-12 fok a levegő gyenge széllel csak a nap nem sütött. A felszín közelében húzott csalikra senki nem kívánkozik rá. Hiába jól tápláltak az ilyen vadvízen a halak nincs vashiányuk, meg hát az a rengeteg takarmányhal se növelte az esélyünket. Míg én a felszínt szűröm, Feri a fenékre eresztett körforgójára az elindítás utáni méteren valaki rákoppint. Húzzuk becsülettel a különböző táplálékot, és ki tudja mit, utánzó csalikat. Társam meg is akaszt valami szebb állatot, de kipattan a horog a fárasztás elején.  Hiába nem igazán éhesek, mi viszont annál inkább. Irány a kocsi, előkerül a szalonna és kolbász, hagymás kenyérre csorgatjuk a zsírjukat szalonnaprés segítségével, ezzel a leleményes eszközzel rengeteg időt és vesződséget takarítunk meg. Degeszre ettük magunkat, de az ismét feléledő víz és a helyi erők elmondása: miszerint szép sücik élnek itt. Ismét vízre parancsol. Pár perc múlva Feri megfogja egy gipo támolygóval, első halát (30 centis csukaóriás) ezzel egyelőre megússza a további ugratást. De nem sokáig ugyanis egy órán belül fogok 4 játékkrokodilt.

 Nem nagyok de éppen akkorák, hogy társam cinkelését folytathassam. Az I-re az teszi fel a pontot, amikor visszaérünk arra a helyre ahol azokat a gyanús rablásokat, láttuk. Ugyanis átváltva a nádszéli bugylik zaklatásáról a mederfenék közelében húzott körforgómra ráragad valaki. Rövid fárasztás után ez is lemarad. Most én kapok a csónak másik végéből hideget-meleget. Pedig ez biztos süllő volt. Jellegzetesen koppintott rá a csalira, és rázta a fejét, ahogy kell, nem is hiába, meglógott. Sebaj jön majd másik, gondolom. De hogy ilyen gyorsan! A harmadik dobás után megint rádurrant valaki, viszonzom, rendeset behúzok, talán most nem rázza ki. Rövid, kemény fárasztás végén pillantjuk meg a gyönyörű két kiló körüli süllőt. A következő órában több ütésünk is van, és végre Feri megfogja a süllőm ikertestvérét.

 Lassan mennünk kellene, ha nem sötétben akarunk pakolni, de még dobunk párat nem is hiába, megfogom a harmadik süllőnket szinte teljesen azonos méretű az előzőekkel.

 Most már tényleg indulunk, épp időben a szél pillanatok alatt viharossá fokozódik. Ha ezt szembe kapjuk! Szerencsére segít minket így a haldokló akkuval is partot, érünk. Pakolás közben eszembe jut, nem fotóztam, annyira belefeledkeztem a süllőkbe. Így az autó fényszóróinál készülnek a képek. A mai nap végeredménye 6 csuka 3 süllő. Soha rosszabbat!

Ui.: A süllők gyomra tele volt. Mindegyikben tenyeres bodorkák maradványait és az egyikben kb. 20 centis dévér félig emésztett tetemét találtuk.

                                                                                                                        viri

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.