A város szívében

Nem véletlen kapta ezt a címet az írás, hiszen szó szerint a város szívében horgászunk és akár milyen furcsa nem csónakos horgászatról van szó, ahogy azt most sok pergető horgász gondolná, hanem egy egyszerű parti horgászatról. Mégpedig azért parti horgászatról, mert nem áll módunkban (nem lehet) csónakot használni ezen a vízen hiszen, hogy is nézne ki, ha csónakok hada sorakozna ezen a szűk kis (eredetileg) öntöző főcsatornán, ami nem más, mint a Szentesi Kurca városi szakasza.

A víz átlag mélysége nyári vízálláskor 1,5-2,0 méter ami ilyenkor télen lecsökken 1,0-1,5méterre, de ez bennünket nem zavar hisz mi már megszoktuk. Ezen a szakaszon nincsenek bedőlt fák, nincsenek jelentős törések, de mégis megtaláljuk a süllőket, ami nem egyszerű ilyen vízen, hisz nincs semmi kiindulási pontunk, nem tudunk segédeszközöket használni (radar). Mi, akik ismerjük a vizet szinte mindég egy és ugyanarra a helyre járunk horgászni, mert véltünk fölfedezni egy kis nád torzsákkal tarkított helyet, amit előszeretettel látogatnak a tüskés hátúak. Ezen a helyen is csak a fagyok beálltával lehet süllőt fogni, de csak pár hétig utána eltűnnek mintha nem is lettek volna.

Méretüket tekintve nem lehet őket, se kapitálisnak, se nagyoknak mondani az átlag méret 30centiméter, de nem a hal mérete miatt járunk ide horgászni, hanem kikapcsolódni, szórakozni. Legutóbbi horgászatunkkor is ez a méret kapta a főszerepet amikor-is Tamás barátommal megbeszéltünk egy horgászatot a Kurca parton. Sötétedéssel indultam és mire a vízpartra értem már az utca lámpák fénye világította meg a tükör sima vizet. Egy rövid kis gyalogtúra következett, majd megérkeztem a várva várt helyre, ahol már nagy erőkkel folyt a víz vallatása. Tamás már szűrte a vizet, de semmi említésre méltó dologról nem tudott még beszámolni ezért hát én is elfoglaltam a helyem tőle pár méterre. Egykedvűen dobálgattunk egymást figyelve, hogy kinek kedvez a szerencse az első hal megfogásával. Mind a ketten a frissen kieszelt triplerrel próbálkoztunk, ami két twister kombinációja és nekünk bevált csali lett.

Már vagy fél órája dobáltunk mire Tamásnak megjött az első hala, ami még az átlagot se érte el. Gyors fotózás és már mehet is vissza éltető elemébe, mi pedig bizakodva várjuk a folytatást. Dobás dobást követ, míg egyszer a part széléhez vezetett csalimra ütést kaptam, abban a pillanatban bevágtam és már menekült is a kis tüskés hátú, de nem nagy eséllyel hisz ennek a mérete is alig haladta meg a 30 centit. Na de nem baj, egyre nagyobbak és legalább itt vannak.

 Idő közben megérkezett Gábor is így felváltva dobálgatunk hárman, Tamás újra fáraszt egy kisebb példányt, de ez is alig haladja meg az átlag méretet, sebaj csinálunk egy-két képet és mehet is vissza. Folyamatosan váltjuk egymást,de most valahogy abba maradtak a rávágások is,már éppen a haza indulás jár a fejünkbe mikor Tamás újra bevág egy ismeretlennek. Szépen karikába görbül a botja. Szép hal lesz, mondja nagy mosollyal az arcán, közben Gábor már várja a halat grippel a kezében, én pedig a fényképezőgép felé kapkodok. Tamás óvatosan terelgeti a halat a part felé, így Gábornak sikerül elsőre megfogni és kiemelni a csodaszép egészséges süllőt. Mérete bőven meghaladja az átlagos méretet ezért nagyon óvatosan bánunk vele, mert ezen a vízen nagyon ritkán lehet ekkora tüskés hátút fogni. Amíg én fényképezem, Gábor előveszi a mérleget és megmérjük.

 A mérleg 2.42kg áll meg Tamás nagyon büszkén tartja a halat a fényképezőgép felé, ami érthető is, hisz hármunk közül neki adatott meg a szerencse e szép hal kifogásával. Most már elégedettek vagyunk a mai nappal, így hát nem is folytatjuk tovább a horgászatot, hanem hagyjuk pihenni a vizet és mi is pihenőre térünk.

Fazekas Tasmás, Szentes.                                                                                   

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.