III. Tokaji Évbúcsúztató Baráti Horgászverseny
2007.12.15-én szombaton került megrendezésre Tóth László szervezésében a 3. Tokaji évbúcsúztató horgászverseny. Amikor a rendezvény időpontja kitűzésre került senki nem gondolta volna, hogy enyhe, esős hetek előzi meg, így egy áradó, hordalékos folyó fog várni bennünket. Laci elgondolása a versennyel kapcsolatban az volt, hogy az év utolsó napjaiban összehívja barátait és a horgászversenyt egy ebéddel összekötve búcsúzunk a 2007-es esztendőtől.8 órától gyülekeztünk, közben tüzet raktak és egy bogrács is előkerült.
Gyülekezőben.
A hideg időre való tekintettel az ebéd a közeli Bonchidi csárdában készült, így furcsa volt a tűzrakás és a bogrács is. Amikor viszont előkerültek a fahéjdarabok, bors, citromkarikák és nem utolsó sorban a demizson rögtön tudtuk, hogy a forralt bor kellékei.
A citromkarikák nem teában, hanem a forralt borban áztak.
Érkeztek a versenyzők, közben berendezkedtünk a csónakokba. A Gyöngyösi különítmény jelezte csak később tudnak megérkezni, így már nem érik el a 9 órás rajtot. Rövid köszöntő után Laci indítja a mezőnyt. 8 csapat vág neki a megmérettetésnek. Mi és később úgy láttuk, hogy a többi csapat is a Bodrogot vette célba. Talán lassabban kanyargott medrében, mint a Tisza és a vize is tisztábbnak látszott.
Létszámellenőrzés,eligazítás.
Csukákat, balinokat kerestünk a partszéli vizekben, majd később mivel ott nem jártunk sikerrel a mélyebb részeket kezdtük pásztázni. Radarunk folyamatosan jelezte a meder alakulását és egyben a halak jelenlétét is.
Az ilyen téli kikötőkben a hajók alatt gyakran meghúzódnak a halrajok.
A halak a medertörésen húzták meg magukat, de találtunk a kikötőben horgonyzó hajók közelében is. 11 óra körül ismerős csónakot pillantottunk meg az egyik befolyóban. Könnyen megismertük őket, mivel sok horgásznapot töltöttünk már el a csónakban ringatózó pecásokkal. A Gyöngyösi csapat érkezett meg Dávid Feri és Virág Balázs. Egy másik csónakban tőlük nem messze Zakhar Atti és sógornője, Sass Anita próbálta becsapni a halakat. A verseny lefújásáig már csak egy szűk óra volt hátra, így dobáltunk még egy kicsit. 12.00. vége a versenynek, indultunk a kikötőbe . Partot érve érdeklődtünk, hogy sikerült-e valakinek halat fogni, de a csapatok eredménytelenül töltötték el a horgászatra szánt időt. Összepakoltunk és közben a forró húsleves illatára gondoltunk, ami a csárdában várt minket, hogy felmelengesse áthűlt csontjainkat.
A versenyzők megkapják az ígéretes "Sallai wobblereket".
Miután mindenki megérkezett a csárdába Tóth Laci értékelte a versenyt. A fogások kiértékelésével nem sok gondja volt, mivel halat nem fogott senki, így az elő három helyezettnek szánt kupák sem kerültek kiosztásra. Különdíjban részesült viszont Strophóczki István aki egy bakkancsot fárasztott ki sikeresen. Ezzel Ő lett a mezőny legeredményesebb horgásza. Elvihette volna még a legnagyobb bakkancsot fogó, a legtöbb bakkancsot fogó, a legkisebb bakkancsot fogó díjakat is. A verseny talán a különdíjak versenye címet is megkaphatná. A fiatal generáció is képviseltette magát a mezőnyben, így a legfiatalabb versenyzőnek járó különdíj is gazdára talált. Minden résztvevő kapott egy, a még nem sokak számára ismert Sallai wobblerből is egy-egy darabot.
Feri és Balázs gondolatban már az újdonsült fahalakat tesztelik.
Reméljük a következő szezonban módunkban lesz próbára tenni a készítő által felajánlott darabokat. Miután jóllaktunk és hosszasan kibeszéltük az év történéseit, persze csak horgászoldalról, halfogásra kiéhezet kis csapatunk már a délutánra betervezett menyhalazáson gondolkodott. Elköszöntünk vendéglátónktól és a Gyöngyösi különítménnyel együtt Tiszadada felé vettük az irányt. Kedvenc menyusos pályánkra invitáltuk a fiúkat, amit az elmúlt években gyakran kerestük fel a menyhalak miatt.
Élőben sem lehet sokkal többet látni.
Mindenki elfoglalta a helyét a meredek partoldalba vájt lépcsőkön, világító patronok a spiccre, kishal, giliszta a horogra és már csobbantak az ólmok a hideg, zavaros vízben. Attila és Feri egymás után emelte ki a közepes méretű egybajuszos halakat.
Atti teljes menetfelszerelésben.
Sajnos ezen az estén igen csak étvágytalanok maradtak a menyhalak, így a peca végén 20 darab halat számolhattunk össze. Mivel a hideg sokat kivesz az emberből, este 9 körül befejeztük a horgászatot. Búcsúzóul a Mátrai Pergetők egy emléklapot adtak át nekünk, amin egy a Tiszaroffi horgászpályán sikeres wobbler, egy „Pergető Horgászokért” Különdíj felirat és egy CD, amin az idei év pillanatai lettek megörökítve képekben. Tehát méltán ünnepeltük megy az idei évet, de még nem a legutolsó horgászatot 2007-ben…