Körösi peca

     A Tisza vize bőven az ártereken, a medret csak csónakkal lehet megközelíteni, de azt is minek, hiszen nincs azaz őrült hal, amelyik a rohanó sodrásban próbálna táplálékot szerezni, mikor ki is mehet a fák közt jóval csendesebben csordogáló, és mindenféle finom falatban gazdag szélvizekbe. De hát ezt hiába fogja fel egy megszállott pergető horgász, a vére hajtja: nem lehet itthon ülni, mikor odakint koromsötét, fülledt nyári éjszakák múlnak. Így hát mit lehet tenni, folyamatosan azon töri a fejét, hol lehetne utolérni kedvenceit, hol tudnák összemérni találékonyságukat, türelmüket, kitartásukat. 

 Körös, a Tisza kistesvére

Aztán jön az isteni szikra, (na meg a vízálláslisták folyamatos böngészése) és lám, a nagy mellékfolyóink áradása megállt, sőt apadás kezdődött a felsőbb mért pontokon. Ekkor már biztos vagyok benne, hogy az alul tapasztalt vízszintemelkedés már csak a Tisza visszaduzzasztó hatása. A Körösön érkező vizet ez le kell, hogy lassítsa. Az elméletünk szerint az amúgy is tisztább, éppen csak csordogáló vízbe való feljutását a halaknak nem gátolja semmilyen zsilip, bolondok lennének, ha nem úsznának fel. Márpedig ha a fehérhalak ott vannak, akkor ott előbb utóbb megjelennek a nagybajszúak is. Nem hezitálunk tovább, az elhatározás megszületett: most fogunk eleget tenni szentesi barátunk folyamatos meghívásának.

A mindenre elszánt kalandorok 

Onnan ugyanis már csak néhány folyamkilométer a Körös-torkolat. Néhány telefon, és némi pakolás után már úton vagyunk Szentesre. Tamás nagyon kedvesen egy kávé erejéig beinvitál bennünket, de további időzésre nem bír rávenni: már nagyon mehetnékünk van, hogy lássuk, mennyire működik a gyakorlatban az elmélet, melynek elemei annyira szépen passzolnak, hogy már-már gyanús. Most még az egyórás csónakút is türelmetlen várakozással telt, pedig a vízen már a megingathatatlan nyugalom szokott úrrá lenni rajtunk.

A házigazda 

(Kint vagyunk, a környezet mindig gyönyörű és mindig más egy kicsi, ugyan mi baj lehetne ilyenkor! És még az is lehet, hogy halat is fogunk!) Az első pont stimmel. A Körös megpillantásakor beigazolódik a csendesebb, sokkal tisztább, lassabb vízre vonatkozó sejtésünk. Eddig ok. Most már csak a halaknak kell itt lenniük. De ez úgyis csak peca közben fog kiderülni. A folyón fölfelé haladva kétes érzelmekkel pillantjuk meg a halász jó pár helyre kiszúrt varsáit. Kicsit örülünk, mert ez is azt igazolja, a halaknak itt kell lenniük valahol, potyára nem szokták kitenni őket. Ugyanakkor azért elszomorító, és felháborító, hogy bármerre menjünk is a Tisza mentén mindig ezekbe a szerszámokba botlunk. A Bökényi duzzasztótól (pontosabban annak helyétől, mert a duzzasztót már elbontották) kezdünk csurogni.

Ezt is nykon csípte Feri  

A csurgós harcsapergetés nagyon nem háromemberes szórakozás, ám itt a körösön ez is szépen működik, ugyanis a folyó közepére beállva mind a két partszél szépen megdobható, így nem kell ugyanazt a szakaszt dobálnia mindenkinek. A szürkület beálltával megmozdultak a halak, és kezdetét vette egy nagyon mozgalmas, nagyon izgalmas, és néha idegölő horgászat.

 A javából való.

 Ugyan az elmélet nem állta meg a helyét teljesen, ugyanis a tiszai harcsákkal nem találkoztunk itt, ám a rengeteg balin és jász olyan élmény dússá varázsolta az éjszakánkat, amit még sokáig fogunk emlegetni.

Mivel legtöbbet a teljesen felszínen járó műcsalikat húztuk, így a támadások nagyon látványosak voltak. A hirtelen cuppantások, fröcsögő rávágások, és a csalit követő, sokszor négyszer-ötször megtámadó ragadozók teljesen elfeledtették velünk, hogy végül is harcsázni jöttünk.

Most ótiás harcsákról és fogasokról álmodom 

Volt, akit azért kis időre legyőzött a fáradtság,de sokáig Misi sem bírta cérnával és újra csatasorba állt. Mire a torkolatig csurogtunk teljesen kiállt a karunk a sok dobás, akasztás, fárasztás mozdulataitól. Ekkorra már ránk világosodott. A rengeteg rávágásból végül húsznál több balint, egy szép jászt és egy kölyök harcsát sikerült fognunk. A nagy tiszai harcsák szempontjából azért valahol csak hiba csúszott az elméletbe, de ezt egy cseppet sem bántuk, amiért jöttünk azt megkaptuk: meseszép környezetben egy csodálatosat horgásztunk, és kellemesen elfáradtunk.

     A Tisza vizét elnézve pedig még maradt egy pár napunk, hogy megtaláljuk az áradás harcsáit…

                                                                                      Zimány Feri

Magyar Pergetőhorgászok Egyesülete

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.