|
ORPB Nagybivalyos Original forduló
2010.12.19. 14:36
ORPB.2010.
ORIGINAL FORDULÓ NAGYBIVALYOS
A merítők parádéja
Szombat délután érkeztünk a helyszínre. Alig vártuk már ezt a versenyt, hiszen mindig öröm olyan vízre szállni, ahol biztosak vagyunk benne, hogy a tulajdonosok jó gazda módjára óvják a halállományt. Ezt bizonyították is az eddigi horgászataink itt Várpalota mellett. Egyrészt hal nélkül még sosem zártunk, másrészt a fogott csukák egyedsúlya sem ment 3 kiló alá. Sajnos elég ritka ez manapság. Nem véletlen, hogy idén több versenynek is otthont ad a tó, többek között a Pergető OB-nak is. Misiék, mint szervezők már szinte mindent előkészítettek a másnapi versenyhez, mi már csak az utolsó finomhangolásokban tudtunk besegíteni. A napközben fogott pontyokból, kárászokból gyönyörű halászlét alkottak bográcsban, és persze minden érkező csapatnál fellelhetők voltak a különböző HP csodák az esetleges verseny-feszültségek oldására.
    Kicsit elgondolkodtatott bennünket, hogy a héten több csapat is tesztelte a pályát, de igazán nagy kapókedvről egyik sem számolt be. A helyi „tudorok” is kételkedtek, mondván a kárászok ívása miatt az összes csuka a nádat járja, nehéz lesz őket onnan kicsalni. Természetesen ettől mi még bíztunk sikerünkben, hisz olyan itt az egyedsűrűség, hogy mindenki nem férhet be a nádba. Már csak egy jó rajtszám kell, és indulhatunk is a kinézett helyre. Erről, mint mindig Fortuna gondoskodott is, szinte utolsónak futottunk ki a mezőny után Paliékkal együtt.
Ugyan ők a 17-est húzták, de mint szervezők mégis a végén indultak el. Mindkét csapatunknak maradt a tavon, amit szabadon hagytak. Nem egy jó kezdés, de a végén bebizonyosodott, hogy ennek semmi jelentősége. Mi egy nyíltabb területen kezdtünk, míg Paliék nád közeli helyet néztek ki maguknak. Tőlünk nem messze két csapat, a feleségem, Judit és Ruff Miki alkotta új páros közelebb a nádhoz vert tanyát tanácsunkra, kicsit messzebb pedig fiamék, Dani és Viktor is inkább a nyíltabb területre szavazott. Jellemzően az egész mezőny 80-90 százaléka nádfalnál kezdett. Ruff Miki már az első 10 percben megfogta a verseny első csukáját, egy 4,70-es szép példányt, ami kicsit bennünket is megnyugtatott, pont ezért küldtük őket odaJ Izgalomra csak az adott okot, hogy Miki fárasztása közben láttuk meg, hogy Judit épp összerakja merítőjüket, amely darab izmosnak éppen nem volt nevezhető, sőt inkább nevezném „Beginner” típusúnak. Egymásra néztünk Janival: Ezzel a pilinckával erre a vízre? Merész! Félelmünk beigazolódott, az első hal el is törte a „praktikus”segédeszközt. Rosszallóan néztünk Miklósra, de felocsúdni nem volt időnk, hisz nem messze Andi és Hajnalka párosa ezt is megfejelte.
Akasztottak egy akkora csukát, mint egy mestergerenda, melynek méretei akkor váltak realitássá, mikor a lányok szomorúan konstatálták, hogy bizony nem fér a merítőbe. Ez a szák is jobbakból való lehetettL Haluk megérezve a lehetőséget dobbantóként használta a merítőt, majd mivel már csak rövid „kanóca” maradt behúzott fékkel spékelve, hát eltörte a botot és egyben szakított is. A mezőny korrektségét mutatta, hogy a lányok kérésére senki sem furakodott a helyükre, miközben ők kényszerből partra szálltak egy újabb pálcát beszerzendő. Mi az első órában egyetlen koppintásig jutott, ami legalább is megkérdőjelezhető teljesítmény. Nem úgy Paliék. A kényszerből választott helyen egymás után fogták a szebbnél szebb példányokat 4-5 kiló között, valamint a verseny legnagyobb halát is egy 5,05kg-os csukát. Közben Juditék is helyet változtattak, közelebb húzódtak Misiékhez egy átjáró közepén lesúlyozva. Itt Miki ismét akasztott egy szép 4 kiló feletti csukát, majd Judit következett. Az akasztásokkal nem volt gond, de a többivel… Nem részletezem, de összesen öt halat engedtek el, többnyire a nem megfelelő merítőszák miatt, és mind 3 kiló feletti példány volt. Ez bőven elég lett volna a verseny megnyeréséhez, így is a 4. helyen végeztek.
A mi teljesítményünkről, vagy szerencsénkről annyit, hogy az utolsó félóráig halat sem érintettünk. Jani javaslatára behúzódtunk egy ritkás sás széléhez, ahol jani úgy döntött, hogy egy védett horgú Minnow S Poont beküld a rengetegbe, lesz, ami lesz. És lett! Kb. harmadik pöckölgetős bevontatása megtetszetett egy 3 kiló forma csukának, aki harcba bocsátkozott a sástengerben. Habzott, forgott, prüszkölt…és szabadult. Jani lazán konstatálta, hogy az általa preferált „easy klip” annyira ügyes találmány, hogy a csuka lazán lefordította róla a műcsalit, és eliszkolt. Csak remélni tudtuk, hogy nem nyelte túl mélyre, és később majd megszabadul a nem várt piercingtől. Már csak percek voltak hátra, mikor fásultan jegyeztem meg Janinak, hogy ha most egy hétig egyfolytában dobálunk, akkor sem fogunk halat. Erre azonnal rám cáfoltak az események.
Felsírt Jani fékje és már indult is a fárasztás. Hitetlenkedve néztem hátra, az nem lehet, hogy nekünk is jut egy. Nem is nagyon kapkodtam. Úgy voltam vele, hogy majd félúton úgyis lemarad, vagy szakít, vagy valami…és ültem tovább bambán. Később láttam, hogy Jani ezt másképp gondolja és mégis csak meglesz ez a hal. Ugrottam a merítőért (jobb darabJ) és rövid nyele ellenére kb. egy méter mélyen merítettem meg a csónak mellett a 3,85-ös harcost. Zsákban a becsülethal, pedig már fogalmazgattam a mondatokat, hogy miért is nem fogtunk semmit. A verseny végét jelző dudaszó után fáradtan pakoltunk össze, és az eredménytelenség okait kerestük. Meg kellett állapítanunk, hogy a szerencse ma nem pont a mi csónakunkat pécézte ki magának. Összességében több fogás született, mint azt az előrejelzések jövendölték, „istállótársaink” megnyerték a fordulót magabiztos teljesítménnyel, feleségem, fiam és csapattársam is fogott halat, én pedig „fantasztikusan” szákoltamJ Minden a legnagyobb rendben.
  
Egy finom pörkölt a végére, mosolygós eredményhirdetés, interjúk a PVTv-nek és már robogtunk is hazafelé, de azóta is beszédtémák a megfelelő merítő választás, a fék helyes beállítása és a not-a-knot előnyei. A vizek többsége sajnos nem ad nagytestű ragadozót, főleg versenyeken nem, így ezek a hibák máshol talán nem is azok. De most nem máshol voltunk!:)
Köszönet a tógazdáknak a szíves vendéglátásért, a szervezőknek a profi rendezésért, a Rapala-Eurohold-nak a szép ajándékokért!
Köszönjük az Agárdi Pálinkafőzde színvonalas kóstolóját és szép ajándékait, amivel idén is emeli a sorozat fényét.
Köszönjük a tokaji Hímesudvar Borház palackjait, és köszi Pisti, köszönjük Meteor Ételbár!
Találkozzunk mindenkivel a következő fordulóban, amely elég „extrém”lesz, remélem sok jó élménnyel Tiszabecsen!
Weidel Attila
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
