Írások : Egy éve történt 1. rész |
Egy éve történt 1. rész
2010.05.18. 12:18
Finnországi csukák nyomában
Visszatekintés
Finnországi horgásztúránkat a 2008-as évben megrendezet Rapala Mesterek Tornája elnevezésű versenysorozat fődíjaként nyertük meg, így először az előzményekről szeretnék beszámolni. Az utóbbi évek pergető versenyeinek talán a legnagyobb durranása a Rapala Eurohold Zrt. által kiírt három fordulóból és egy döntőből álló sorozata mutatkozott. Gondosan kiválasztott helyszíneken, korrekt lebonyolítás mellett versenyezhettek a nevezők és tettük ezt mi is. Szinte minden versenyen elindultunk, bejártuk az egész országot, de legnagyobb kihívásnak mégis a három selejtezőből álló mesterek tornáját tekintettük.
Az edzésen több balint is sikerült fogni,
de nem számítottunk a hírtelen apadásra.
A torna első és második állomása Tiszaroffon az élő Tiszán került lebonyolításra. Előző évben próba jelleggel már történ egy hasonló verseny, ahol az edzésnapoktól eltérően nem voltunk eredményesek. Ez nem vette el a kedvünket, még inkább ösztönzően hatott ránk. A verseny előtt két napot töltöttünk el a folyó akkori hangulatának a feltérképezésére. Egy áradás utáni, erősen apadó vízállást fogtunk ki. Az edzésnapokon fogott, szélvízben megtalált balinokra alapoztunk, amit a 30 csapatból álló mezőny a gyakori motorozással a teljes étvágytalanságba hajszolt.
Rajtra várva.
A két szektorból álló versenyt a lekötős szakaszon kezdtük, ahol egy kiló feletti süllővel megszereztük a szektor első helyezést. Az első három óra elteltével a csorgós szakaszon folytathattuk a viadalt, ami ekkorra már igen csak meg volt horgászva. Két- három csorgás után nem láttuk értelmét a kőruganyokkal védett partszakasz horgászatának, így a túlpart sekélyebb, háborítatlanabb részét vettük célba. Itt is eredménytelenül csorogtunk. Az utolsó fél órában már csak egy lehetőségünk volt, mégpedig a mederbe való horgászat.
A mederben fogott halakkal nyertük meg a fordulót.
Mélyre törő wobblerekkel kopogtattuk a folyó gödreit és az utolsó percekben egy négy kilós harcsát emelhettünk be a csónakba. Ezt a szektor is az első helyen zártuk, így összesítésben az abszolút első helyen végeztünk, bónuszként pedig a legnagyobb hal díját vehettem át. A délutáni szieszta után kezdődött az éjszakai forduló. Mivel a döntőbe az első három csapat kerülhetett be ez már csak ráadásnak számított csapatunknak. Végighorgásztuk ezt a fordulót is, de halat már nem sikerült fognunk. Akinek sikerült még a fényváltás időszakában megfoghatta halát, az éjszaka sötétje már senkinek nem volt eredményes. A harmadik selejtezőt a gyöngyösi Deli- tavon rendezték meg. A roffi versenyen már bekerültünk a döntőbe, de ez nem vette el a kedvünket a selejtezőn való elinduláshoz, annál inkább, egy kötetlenebb viadalnak nézhettünk elébe. A közel 50 hektáros tározót szintén a verseny előtt két nappal vettük birtokba. Elég barátságtalan, mogorva időjárásban horgásztuk végig a két edzésnapot, de még a szűnni nem akaró erős szél sem vette el a kedvünket a horgászattól. A verseny napjára verőfényes, és ami a legfontosabb, szélmentes idő fogadta a csapatokat. A versenyt a tározó gát felőli oldalán kezdtük.
Fej- fej mellett haladtunk a Rácz-Vígh és a Tóth- Ifj. Tóth párosokkal.
Sokan a csukákban bíztak.
Az első órában egy kis csukával biztosítottuk be magunkat, hogy ne maradjunk hal nélkül. Később a tó középső részéhez indultunk. Süllőket kezdtek fogni a csapatok azon a részen. Második helyváltozatásra sikerült a tüskéshátúak közelébe férkőznünk. Pali jó ütemben, egymás után fogta a jobbnál jobb süllöket.
Pali süllői bebiztosították Gyöngyösön is az első helyünket.
Legnagyobb halunk egy több mint, 4,6 kg-os süllő lett, amivel összesítés után 13 dekagrammal átvettük a vezetést a szintén jól finiselő Rácz Lajos- Vigh Zsigmond duótól. Amire a szervezők viszont nem számítottak, hogy azok a csapatok is újra a dobogó fokára állhatnak, akik az előző versenyeken már bekerültek a döntőbe. Úgy döntöttek, hogy ne rontsák az első három helyezés alapján bekerült párosok esélyeit, így
nem kerülnek be a 4-5-6- helyen végzett csapatok.
A döntő fordulója a Tisza tavon került megrendezésre. A szervezők több holtágat is kijelöltek, de a végleges helyszín az utolsó pillanatban dőlt csak el. A legvalószínűbbnek a Nagy morotva bizonyult, így a csapatok többsége ezen a holtágon kereste a halakat az edzésnapokon. Mivel ne horgásztunk még ezen a vízen, ezért egy teljesen ismeretlen holtágat kellett feltérképeznünk. A holtág mélyebb részén balinokat, sekélyebb hínárfoltokkal tarkított végében csukákat találtunk.
Dönteni kellett: csuka vagy balin!
A verseny napjára el kellett döntenünk, hogy melyik halra koncentrálunk és a csuka mellett döntöttünk. A kilenc csapatból álló mezőny kényelmesen elfért a vízen és az edzésnapok tapasztalatai alapján két részre szakadt. A csapatok egy része a balinok, másik része pedig a csukák mellett tette le a voksukat. A verseny első óráiban nehezen indult meg a csukák kapókedve. A holtág középső felén horgászó csapatokról semmi hírek nem érkeztek. Ahogy az idő tisztulni kezdett egyre másra kerültek elő a csukák is. Fej- fej mellett haladtak a párosok, ha két csukánk volt hamar behozták a lemaradást, volt miért izgulni. Megfogtuk a harmadikat, a negyediket, de mindig felzárkóztak mögénk.
Végül 5 hallal és 18 ponttal megelőztük a második helyre feljött Ferenczi-Weidel párost, így a Mesterek Tornája elnevezésű verseny élére kerültünk. Az eredmény hirdetésen Krasznay Gábor adta át a képzeletbeli fődíjat, amiről csak annyit tudtunk, hogy egy Finnországi horgásztúra lesz és óriás csukákkal fogunk találkozni.
|