ORPB Levelek, Minnow Rap forduló
2010.12.20. 13:16
Országos Rapala Pergető Bajnokság
Utolsó forduló
Levelek
Az Országos Rapala Pergető Bajnokság utolsó fordulója kicsit olyan, mint egy jó könyv utolsó fejezete. Kicsit fájdalmas és szívbemarkoló, ugyanakkor magában hordozza a végkifejlett semmi mással össze nem hasonlítható izgalmát. Az utolsó oldalon dől el, hogy a végső győzelemre esélyes 4-5 csapat közül ki viszi haza fele királyságot és a királylányt.
Gyönyörű napos időnk volt, igazi vénasszonyok nyara, volt olyan versenyző, aki pólóban dobálta végig az öt órát. Ettől függetlenül, ahogy ebben az évben minden fordulóban volt valamilyen természeti tényező, ami nehezítette a versenyzők dolgát, itt is akadt probléma. Az egyik, hogy a mezőny nagy része szombaton még a Velencei-tavon az Országos Csónakos pergető bajnokság döntőjén vett részt, és Agárdról utazott az ország másik végébe. A másik pedig, hogy a Tisza-tavai beszámolómat azzal fejeztem be, hogy itt a Leveleki-tározón bőséges halfogásra számítanak mind a csapatok mind a szervezők. Ennek oka, az eredetileg 250 hektáros víztározó körülbelül 70-80 hektárosra lecsökkentése, a tervezett lehalászások miatt.
Közel két méterrel alacsonyabb a vízszint fogadta reggel a csapatokat
Nos, vízleeresztés-stimmt… Összeszűkült élettér-stimmt… Sok hal egy helyen, stimmt…Bőséges halfogás, nem annyira-, stimmt…
Ennek legfőbb oka valószínűleg az, hogy ahol korábban körülbelül három méteres vízoszlop volt a ragadozók felett, most alig volt egy méter. A folyóvizeken sem tesz jót az apadás a kapókedvnek, ilyen relatív kis területen, a gyors és drasztikus vízszintcsökkentés meg pláne. A reggeli szabályismertetésnél Varga Pál külön kitért arra, hogy tilos „patkolni” a gumihalat a várható nagyszámú külső akadás miatt. Legfőképp busákra lehetett számítani. A Leveleki-tározón, tilos a csónakos horgászat. Így amikor beröffentettük a benzinest,- még ha alapjáraton is- a körülöttünk úszkáló busacsordák a vízből kiugrálva menekültek. És amikor ezek a 4-8 kilósig terjedő halak csapatostul megindultak, akkor felkavartak mindent az alig méteres vízben.
Busafárasztás
Normál vízszintnél a szigetek környékén rengeteg csuka lapul
Újabb busa „éhezett” meg a wobblerre
Ez nem kedvezett a pergető versenynek. A rajt után egy szerencsés csapat talált egy kisebb gödröt, amiben a harcsák pörsenéseikkel elárulták magukat. Negyed óra alatt négyet is sikerült fogniuk, amiből a legnagyobb túl volt a 8 kilón, kettő viszont nem számított bele a versenybe. Egyet külső akadással fogtak, egyet pedig még a rajtot jelentő dudaszó előtt próbadobások közben. Ezt viszont zokszó nélkül, sportszerűen azonnal visszaengedték.
Az első harcsát Gombos Tamás fogta
A délelőtt folyamán túlzás nélkül állíthatom, hogy több busát szákoltak a csapatok, mint ragadozó halat. Amikor karikába hajlott botba kapaszkodó versenyzőt láttunk, mindig kétkedve közelítettük meg. A képernyőn jól mutat az ilyen fárasztás, de pergető versenyen hat kilós busa, vagy épp tízkilós ponty mégsem az igazi. Természetesen, aki itt csónakba száll, azért teszi, mert nem csak szereti, de érti is a pergetés mikéntjét.
Süllő és csuka nagyjából fele-fele arányban került mérlegelésre. Köztük egy igazán tekintélyes a maga 6,66 kilogrammjával. Arról már legutóbb is írtam, hogy a végjáték valószínűleg nagyon izgalmas lesz.
Az első csukát Vári Hajnalka fogta
A legnagyobbat viszont Tomasovszki András
Gégény Viktor szép süllője
Egyrészt mert az összetettben első öt helyen álló csapat nagyon közel állt egymáshoz, másrészt az utolsó fordulóra 28 csapat nevezett, így a helyezések közti különbségek különösen felértékelődtek. Egy vagy két pont az összetettben a dobogót jelenthette.
Ferenczi Jani a vérét adta azért, hogy összetettben meg legyen a harmadik hely
A legutolsó két forduló jó helyezésinek köszönhetően Takács Lászlóék
az összetett verseny első helyéről várták a Leveleki fordulót
Az utolsó fordulóra egy szabályt még módosított a rendezőség: a lefújás előtt megakasztott hal még beleszámít a versenybe. E módosítás ellen csak kevés csapat kardoskodott. Akik igen, azok is csak azért, mert korábban finomszerelékes versenyzők voltak. Ilyen volt Zimány Ferenc is. Azért emelem ki a nevét, mert a sors fintorának köszönhetően kettő óra előtt pár perccel, társa kis twisterének horga úgy beleakadt valamibe, hogy 20 percig folyamatosan karikába hajlott a könnyű pergető bot. Mindenki kapitális busára gyanakodott, de az első burványlások után nyilvánvalóvá vált, hogy harcsa védekezik a csónak alatt. A zavaros vízben azonban sem a méretét nem lehetett látni, sem pedig azt, hogy szabályos, vagy külső akadásról van-e szó. Szerencsére a horog a szája szélébe akadt bajszos barátunknak, és Viktornak végül sikerült beemelni a csónakba a forduló, és az egész sorozat legnagyobb kifogott halát. Ezzel és korábban fogott süllőjükkel meg is nyerték a leveleki versenyt.
A mostani forduló és a 2010-es Országos Rapala Pergető Bajnokság
legnagyobb halát Gégény Viktor fogta
A verseny lefújása után a rendezők, igazi szabolcsi toros káposztával várták a visszatérő versenyzőket. A nyolcból öt fordulón vettem részt ebben az évben, és meg kell mondjam, mindig ez volt az egyik fénypontja a Rapalás hétvégéknek. Nem magáért az ebédért. Hanem azért, mert ilyenkor a 40-50-60 horgász jó hangulatban, mosolyogva ült le egy asztalhoz. A szponzoroknak köszönhetően, akik az étel mellett a finom tokaji borokat és pálinka különlegességeket biztosították, igazi horgásztanyává alakult az a pár négyzetméter, mindegy hol volt a mezőny. Zalaszentmihály, Nagybivalyos, Tiszabecs, Velencei-tó, Balaton, Duna, Tisza-tó, Leveleki-tározó. A 2010-es esztendőben felejthetetlen élményekkel ajándékozta meg az Országos Rapala Pergető Bajnokság mezőnyét, és remélhetőleg az olvasókat is!
A szokásosnak mondható díjeső
Hátsó sorban a Leveleki forduló helyezettjei, alsó sorban az összetett verseny díjazottjai
Szöveg és kép: Vetró Péter
|