Évzáró II. rész

Az augusztus végén rendezett Tiszaroffi pergető versennyel számunkra is megkezdődött 2007-es esztendő versenyszezonja. Következő versenyünk, amin mi is indultunk szintén a Mátrai Pergetők rendezésében zajlott le a Gyöngyösi Deli tavon. Mivel nem ismertük ezt a vizet, előtte való hetekben többször is ellátogattunk tesztelésére. A helyi horgászok elmondásai alapján süllőre lehet a leggyakrabban számítani a tavon. Velünk együtt más csapatok is a vizet vallatták. Az első nap délre értünk a vízhez, így már jóval előttünk jártak a kora reggel érkező horgászok. Ekkora a Tóth- Ifj. Tóth-Gégény trió túl volt a második süllőjén és egy csukát is sikerült majdnem a csónakba invitálniuk, de az utolsó pillanatokban meggondolta magát a csíkos hátú vendégük és elharapta a süllőnek szánt damilt. A víz mélysége a mélyebb részeken is csak alig haladta meg a 3 métert, így azon részeit wobblerekkel, gumihalakkal, twiszterekkel, majd a sekélyebb részeket körforgóvak, villantóval vallattuk. Közel 2 órás dobálás után a fenékre leengedett villantóm megindítása után botom elnehezült, mire beleemeltem. Meg van az első!- gondoltam. Nem is akár milyen. Lomhán, komótosan mozdult jószágom, nem engedve botom erejének, így a fenék közelében móstatott tovább. Az első másodpercek után gyanúsan dolgoztatta pálcámat a titokzatos harcos és már egyáltalán nem voltam biztos, hogy mit is sikerült a horog végére csábítani. Már fél úton jártunk, amikor a zsinórt a kezembe véve folytattam a „fárasztást” és egy lapos kőtáblát sikerült a csónakba emelnem. A villantó hármas horga beakadt az egyik repedésében, ezért tudtam „kifárasztani első kifogott kövemet. Fényképezés után igazi sporthorgász módjára a kövem visszanyerte szabadságát, így újabb horgászok prédájává válhat.

Nem mindennapi fogás. Azért a rekordlistába nem küldtem el.

 Második horgászatunkat már a verseny előtti napra tartogattuk. Kora délelőtt értünk ki a tóhoz, és már ismerősként kezdtük keresni a halakat. Végigjártuk az ígéretesnek vélt helyeket, bevetettünk minden praktikánkat. Hiába követtünk el mindent 3-4 rávágáson kívül semmit nem sikerült fognunk. Ekkor a Tiszán már bizonyított zöld- fekete csíkos fahalacskát akasztok a kapocs végében és azzal keresem a kékfarkúakat. A 3-as víz medrét éppen érinti, kopogtatja a wobblerem csőre. Nem kell sokat dobálni a második bevontatásnál, amikor éppen leér a fenékre hatalmas koppintásra vágok be. Fejrázásából egyértelművé vált, hogy a várva várt süllő van a zsinór végén. Felszínre emelve látom, hogy szépen ül a horog a hal szájában, így nem kell izgulni. Néhány fröcskölés után, amit szabadulásáért még megtesz nyakon csípem a süllőt. Közel két kilót mutat a mérleg kijelzője. Csak holnap is sikerüljön találkoznunk!-biztattuk egymást Palival.

Nappal mélyen járó wobblerekkel is lépre csalhatjuk a süllőket.

Sajnos a verseny napján a „halak Istene” mellőzte csapatunkat, és nem tudok számottevő eredményről beszámolni. Három csapat tűnt ki a mezőnyből, akik a kőgátnál foglaltak helyet. Egymás után fogták a süllőket és csukákat. Igaz nem voltak nagyok, de legalább fogtak. A Magyar Pergetőhorgászok Egyesületének színeiben több csapat is indult, de közülük is egy páros emelkedett ki a Lehel Iván- Borbély László Team. Már a verseny elején sikerült 2-3 halat összehozniuk.

A verseny előtti feszült pillanatok.

A verseny közben a mérlegelők folyamatosan mérték és regisztrálták a fogásokat. Amire a verseny véget ért a csapatok a lefújás után a kikötőbe érkezve kinyomtatva vehették át a mérlegelő lapjaikat, leellenőrizve fogásaikat. Hogy feledtessük a versenyen ért kapástalanság érzetét, egy régóta halasztgatott Felső- Tiszai meghívásnak tettünk eleget. Vásárosnaménynál a Tisza hasonlóan kanyarog, mint Tiszaroffnál így az ott bevált módszerrel próbáltuk vallatni kedvenc folyónkat. Barátunk Józsi profi horgászvezetőként kalauzolt végig bennünket ezen a szakaszon, amit az elmúlt évek horgászatai alatt kiismert.

Ideális helyszín a domik kergetéséhez.

 Szinte minden ruganyvéghez, visszaforgóhoz fűzte valamilyen hal megfogásának az élménye. Fogásainak többsége termetes balinok és nem utolsó sorban domolykók tengere alkotta. A helyi halászok gyakran fognak kapitális harcsákat a területen, de Józsit ezideáig elkerülték valahogy. Egymás után kerestük fel kedvenc helyeit. Először egy ruganyt látogattunk meg, amit a víz éppen hogy csak kilesni engedett fogságából, így a végénél és a közepén is húzós, burványlós pályát hozott létre. Előkerültek a 10-30-as pergetőbotok, 0,18-as monofil zsinórral tekercselt orsók és a zsinór végén a kisebbnél kisebb wobblerek.

A nagyobb wobblereknek is nekirontottak az este sötétjében a domolykók.

Ezen a helyen egy-két kapáson kívül nem sikerült többet produkálni, ezért egy igazi domolykós pálya felé vettük az irányt. Mielőtt oda értünk volna csónakunkat, mely fara megadta magát az idő fogának egy homokpadon megpatkoltuk, így leegyszerűsítve a ladik időszerű karbantartását.

Az időben elvégzett karbantartást meghálálja a csónak.

Sajnos a domolykók étvágya nem volt az igazi ezért sorra tettük fel a csodásabbnál csodásabb fahalainkt tesztelve melyik lesz az igazi. Valószínű, hogy az áradó víz vehette el a domik étvágyát, mert egyet sem sikerült fognunk. Közeledett a szürkület ideje és könnyű pálcáinkat erősebb suhángokra cseréltük bízva abban, hogy talán egy-két harcsát elszédítünk az este folyamán. A parttól 10-15 méteres távolságban csorogtunk lefelé és közben a parti kövezést, visszaforgókat dobáltuk.  Persze egymás után rontottak a domolykók nagytestű wobblereinknek, úgy látszott aznap a nagyobb falatokra voltak kíváncsiak. Már túl voltunk a negyedik domin is amikor jócskán benne voltunk az éjszakában. Ekkor Józsi kezében rándul a bot, melyet könnyedén kezd tekerni maga felé. Megint egy domi mondja, de miután a csónak közelébe ér nem adja meg magát.

A közel két kilós harcsa, álloncsípve.

 A hal nem enged a bot erejének így megtesz még néhány kört a csónak alatt. Józsi is meglepődik a dolgon, hamar ki szerette volna emelni az idegent. Egyszer csak felbukkan a wobbler és két bajusz zárja körbe az original fatestét. Házigazdánk most már elmondhatja, hogy harcsát is fogott pergetve kedvenc folyóján. Ezt a napot is kellemes időben és jó társaságban horgásztuk végig…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.