A világ legnagyobb édesvízi halfajai-Arapaima Gigas

Arapaima Gigas

Az Arapaima, paiche vagy pirarucu, néven is ismert a helyi lakosság körében, úgyhogy ha valamelyik honfitársunknak olyan szerencséje lesz, hogy alkalma nyílik ezekre a hatalmas húsevőkre horgászni, nyugodtan érdeklődhet  róluk ezeken a neveken is. Amellett, hogy egy rendkívül nagytestű halról van szó, egyben nagyon szívós is. Az életben maradáshoz ugyanis nem  vízben oldott, hanem légköri oxigént használ. Így a szárazabb időszakokban, amikor az Amazonas mellékágai  jelentős apadásnak indulnak, akár 30-40 cm-es vízben is képes túlélni az aszályt, amíg újra el nem árasztja a területet az eső és a  folyó. Leginkább ezekben a mellékágakban, tavakban és mocsarakban érzi jól magát, mert ilyen szélsőséges körülmények között nincs természetes ellensége. Ráadásul egy  2 méteres krokodil sem szívesen támad meg egy közel 3 méteres ragadozóhalat.

Hárman alig bírják el az óriási Arapaiam-t.

Az Arapaima a csontosnyelvű-félék családjába tartozik. Esetében a halászok, nyelvét kaparóeszközként is használják mind a mai napig. Családjába tartozó többi fajra általánosan jellemző a testen mozaikszerűen elhelyezett, kemény halpénzek, a pikkelytelen, de csontpajzsokkal vértezett fej, az oldalvonal pikkelyein levő nagy nyílások, a farokkal csaknem érintkező hát- és alsóúszó, továbbá a széles kopoltyúrés. Az Arapaima elképzelhetetlenül tarka, ugyanis nemcsak pikkelyei, hanem úszói is a sötétszürkétől kezdve, vörösesen vagy kékes pirosan csillognak. Széles pikkelyei szegélyét élesen határolt bíborsáv díszíti. Pikkelyei, melyek igazából olyanok, mintha páncéllemezek díszítenék őket csaknem tenyérnyi nagyságúak. A pirarucu pikkelyeit az Amazon-vidék bennszülöttei csiszolóvászon helyett fegyvereik és edényeik fényesítésére is használják. Feje  lapos és kúpos.

Jól látszik, hogy a hasi részen lévő pikelyek

milyen élénkvörös színben pompáznak.

Arapaima.

Brit-Guayana vizei közül csak a Rupununiban él. A Rio-Brancoban, a Negróban és az Amazonas környékén azonban gyakori. Az Arapaimát épp annyira gyakran fogják horoggal, mint ahányszor lenyilazzák. Igaz, ezt a módszert csupán a helyi halászok alkalmazzák/alkalmazhatják. Elejtésüknek  utóbbi módja érdekesebb, mint a horgászat s erre a célra több corial /a helyi bennszülött halászó törzsek halászcsónakját hívják így/ szövetkezik egymással. Ha a hal feltűnik, jelt adnak, s a corial a legjobb íjasokkal fölszerelve nesztelenül siklik a hal tartózkodási helye felé. Ahogy meglőtték a halat kezdődhet a fárasztás, és minden levegővételnél újabba nyílveszőt lőnek ki. A halat ezután sekélyebb helyre vontatják, ahol aztán már ki tudják emelni zsákmányukat. Húsa friss állapotban igen ízletes, egyes törzsek azonban nem eszik meg.

Az Amazonas menti törzsek nem mindig húsáért , hanem a testének különböző részeiből készíthető használati tárgyak miatt „vadászták” az Arapaima-t.

Bár az Arapaima akár 20 percig is a víz alatt tud maradni, akkor is a felszín közelében tartózkodnak, amikor vadásznak. Táplálékukat  elsősorban más, kisebb  halak jelentik, de ugyanúgy elfogyasztják a madarakat, mint a különböző vízi emlősöket. Sőt már arra is volt példa, hogy egy kifejlett lajhárt ragadott el egy Arapaima, miközben az épp egy másik fához úszott át. Más források azt is megemlítik, hogy a faágakon, sokszor1,5-2 méter magasban lévő kisebb testű majmokért is kiugranak a vízből. Ezt eddig sem fotóval, sem videóval nem dokumentálták még, bár az alapján, amit eddig horgászok leírtak, hogy a horgon ugyanúgy viselkedik, mint a mi csukánk/ kiugrik, szaltózik/ könnyen elképzelhető, hogy igaz.

Az Arapaima  viselkedése azonban pont az a dolog, ami  veszélyeztetetté teszi a fajt. Hiszen egyértelmű jeleket ad tartózkodási helyéről. Az Amazonas  szezonális árvizei befolyásolják az Arapaima életciklusát. A száraz évszakban (február-április) az Arapaima hímjei  fészket építenek/ hasonlóan a mi harcsánkhoz/ ahová a  nőstények leikráznak. A fiatal egyedek számára a sekély, gyorsan felmelegedő víz megfelelő életteret biztosít. A kifejlett hímek élő inkubátorként viselkednek. Szájukban tárolják a több ezer apró ivadékot. Fészküket és a még apró egyedeket rendkívül agresszívan védik.

Bár ez a hatalmas hal élőhelye viszonylag háborítatlan, a túlhalászás  súlyos problémát jelent itt is. Szerencsére a  dél-amerikai hatóságok még időben felfigyeltek a problémára és olyan szabályokat hoznak , melyek megóvják a még fennmaradt populációkat.

A hatósági szabályoknak ésfejlődő horgászturizmusnak köszönhetően azon szerencsések akik eljutnak az Amazonas vidékére horgászni, hasonló zsákmányban lehet részük.

Az arapaima legnagyobb horgászbottal kifogott példánya az Amazonas egy brazíliai szakaszán került partra. Súlya130 kg volt.

A sorozat következő óriása egy másik kontinensről: Amerikából érkezik: az Aligátor hal.

Addig is görbüljön a bot és füstöljön a fék!

Vetró Péter

Forrás: nationalgeographic.com

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.