A szentesi világ vége?!

Egy baráti pergető versenyről…

Szentestől minden csak messze van! Méltatlankodott Tamás már a tavalyi pergető sorozat alkalmával is. Bármerre rendeztek versenyt, nekik legalább 300 kiló méterre távolságot kellett megtenni. Mi se vagyunk az ország közepén, de legalább az általunk szervezett versenyre nekünk sem kell messze utaznunk. Ugrattam is vele, hogy ha nem akar olyan sokat autózni egy jó verseny kedvéért, akkor rendezzen egyet Szentesen. Az elsőre viccnek szánt gondolat Tamás fülébe tette a bogarat. Az egyesületük 6 hektáros bányatavában az elmúlt év tavaszán, pár nap alatt a pontytelepítésnek köszönhetően több harcsát is a wobblerek horgaira csaltak. A pontyimádó tagokat zavarja a harcsa, amit búvárok segítségével is meglestek és több két méter körüli példányokról számoltak be. Versenyző társaimmal együtt egy harcsapergető viadalon indulhatunk, Tamás pedig első olyan versenyén, ahova csak néhány métert kell neki autózni. Előzetes egyeztetések után arra a következetésre jutott, mint szervező, hogy a tó kb. 15 csónakot bír el, ezért egy baráti, meghívásos harcsapergető verseny körvonalai kezdtek kibontakozni. Két éves versenyszervezői tapasztalatunkat segítségül véve Tamás zökkenőmentesen vette a koordinációs nehézségeket.

Csapatok meghívva, szállás, csónakok, ebéd rendben. Az idei pontytelepítést is sikerült a verseny előtti napra időzíteni. Ennek abban volt jelentősége, hogy tapasztalataik alapján a nagy tömegben behelyezésre került békés halak kimozdítják „téli álmukból” a harcsákat.  A verseny másik apropója számunkra a Szentes határában kanyargó Kurca volt, mint egy leendő verseny színhelyének feltérképezése. Na de ne siessünk annyira, még el sem indultunk itthonról. Igaz harcsa lesz a fő hal a versenyen, mivel kiemelten +500 pontot ér megfogása, de azért a wobblerek mellé a kanalak, körforgók és plasztik csali is bekerültek. Egy nappal korábban indultunk, hogy a délután folyamán körbevezessenek Tamásék a Kurcán, amiről már oly sokat mesélt nekünk. A délután egy órára megbeszélt találkozóra talán csak percekkel korábban érkeztünk meg, csodálkozott is mindenki, vajon hol rontottuk el, hogy nem késtünk. Nem kezdtünk el összeesküvés elméleteket gyártani, Tamásékat követve a víz partjára siettünk.

 A csatornához érve az egykori folyó már régóta szelíd képe fogadott bennünket. Egyik partját nádfal, másik oldalát bokrok, kisebb bedőlt fák vigyázták. A bokrok vízbe nyúló ágai végig le voltak vágva, ami csali baráttá változtatta a vizet, másrészt, ezzel is jelezve, hogy horgász egyesület gazdálkodik rajta. A vizet szemlélve csodálkoztunk zavarosságán, de a fiuktól megtudtuk, hogy áradáskor a Körösből érkező víz frissíti és teszi opálossá a Kurcát. A csónakot hamar a vízre tettük, Tamáséknak egy pár csónakot a verseny helyszínére kellett (volna) még szállítani. Nem sokat győzködtük őket, végül úgy döntöttek velünk tartanak, és későbbre teszik a csónakok hurcolását. A víz közepén lassan haladva dobáltuk meg a csatorna mindkét oldalát. Vezetőink emlékezetesebb fogásainak helyein kicsit jobban elidőztünk, nem csak az újabb fogások kedvéért, de így a történeteik meghallgatására is sor került. Miközben horgásztunk ők a dobozainkban kutakodtak egy-két titkos csalit keresve készletünkben. Kaptuk is a tanácsokat, hogy hol, mivel, milyen technikával, de a halak nem voltak partnerek hozzá.

Már jóval a szürkületben vettük fel a csónakot a vízről és indultunk a város szélén fekvő fogadóhoz. Akkorra már a csapatok nagy része is megérkezett és üdvözöltük egymást. Mivel edzési lehetőség nem volt a tavon, így senki sem érkezett korábban. A kora esti órákat jóízű beszélgetéssel és a már szokásos pókerrel töltöttük. Reggel a szemközti tanyából a nyitott ablakon beszűrődő kanca nyerítésére keltem, majd az erős istálló „illata” csapta meg az orromat. Gyermekkorom szünidői idéződtek fel bennem, amit nagynénémnél töltöttem egy kicsiny faluban. Akkoriban minden háznál tartottak jószágot, amiből kiegészítették jövedelmüket az emberek. Sajnos a nagyüzemi gazdálkodás véget vetett ennek a hagyományos állattartásnak és már csak elvétve, szinte kuriózumként találkozhatunk vele.

Nem sok időm maradt nosztalgiázni, mert Tamás érkezett meg, hogy a vízhez vezessen bennünket. Kétszer négy órás verseny első fordulója 8-tól 12-ig, a második forduló 18-tól 22-ig lett tervezve, bízva abban, hogy vagy a nappali, vagy az estébe hajló időpont egyikében megelevenednek bajuszos kedvenceink.  Amire oda értünk a reggel érkezett csapatok java része már lerakta a csónakját. Közben az egyesület elnöke köszöntött bennünket és nyitotta meg a versenyt. Több mázsa harcsa horogvégre kerülésével bíztatta a versenyzőket, amit szeretnének általunk is ritkítani a tóból. A téglalap alakú egykori agyagbánya tó, töltésekkel három részre tagolt, de a töltések egy-egy helyen megszakítva átjárhatóak. Mélysége 1,5 és 4,5 méter között változó.

A reggel 8 órai kezdés után úgy döntöttünk, hogy a tó legmélyebb részén kezdünk el horgászni. Már javában hétágra sütött a nap, így a mederfenéken kerestük a halakat. Mindketten plasztik csalikkal dobáltunk, bízva abban, hogy harcsa, süllő, csuka egyaránt szívesen „fogyasztja” a már bevált darabokat, másrész nagy területeket tudunk velük rövid idő alatt átfésülni. Ólomfejem vezetése közben éreztem az egykori agyagszedő gép nyomait. A parttól kb. 20 méterre határozott mederesést kutattam ki. Erre a törésre koncentráltunk, de nem találtunk rajta halat. Másfél óra kapástalanság után az indulás helyszíne felől érkezett a halfogás híre. Mivel a tó nagyobbik felében más sem fogott halat, mi is a fogás helye felé indultunk.

 A kisebbik tórészt középen gát választja ketté. A kikötőhöz közelebb eső felében éppen Tóth Laciék mérlegeltek. Egy balinkölyköt csíptek el, de mire megmérték, Lackó újabb sihedert vezetett a csónakjuk mellé. Ekkorra már a Weidel-Ferenczi páros is túl volt az első süllőjükön. A közelükben horgonyoztunk le, egy-két balint még mi is elcsíphetünk. Pali woblerrel, Én körforgóval próbáltam lépre csalni belőlük, de a forduló végét csak néhány rávágást tudtunk felmutatni. A 15 csapat 4-5 halat fogott az első fordulóban. A két forduló között bőséges ebédre voltunk hivatalosak a vendéglőben, majd a 18 órai kezdésig mindenki kipihenhette a délelőtt fáradalmait.

 A második forduló elején úgy terveztük, hogy a sötétedésig a balinokra koncentrálunk, majd az est beálltával a tó csendesebbik felében keressük a harcsákat. Az amúgy is rafinált balinok a délutáni fordulóra még inkább megmakacsolták magukat, így nemcsak nekünk, hanem másoknak sem sikerült a mérlegelésig eljuttatni belőlük egy darabot sem. Módszeresen méterről- méterre vallattuk a sötétben a tavat.

 Körbejártuk a partszéli vizeket és a tó közepét is. Közben füleltünk, vártuk a harcsákra utaló jeleket, de egy-két pontyfürdésen és busaugráson kívül nem tapasztaltunk mást. A második fordulót is sikerült kapás nélkül végighorgásznunk. A verseny végén a versenyző társaink is csak hasonló élményekről számolhattak be. Kicsit fáradtan, de nem kedvtelenül pakoltak a csapatok. Közben Tarnóczi Tamás összesítette az eredményeket. Nem sok dolga akadt a második fordulóban fogott halakkal, így hamar megszületett a verseny végső eredménye.

Indultak még kategóriában:

Mindannyian sok időt töltünk el horgászattal és tudjuk, hogy nem az első hal nélküli órákon vagyunk túl. Sokszor látogattunk ki kedvenc helyeinkre, ahonnan volt, hogy élményekben gazdagon és bizony többször, hogy kapás nélkül tértünk haza. Emlékeinkben megmaradnak a barátainkkal eltöltött, jó hangulatú verseny képei.

Rapala-Shimano Team