Tiszaroffi kihívás

Barátaink többszöri meghívásár, végre eleget tudtunk tenni, hogy pergessünk egy jót az Ő általuk jól ismert Tiszai szakaszon, Tiszaroffnál. Horgászatunk időpontját egy szombat délutáni napra beszéltük meg. A Wiking kikötőben várt minket egy 5 méteres facsónak. Két csónakkal indultunk Feri és Balázs a sajátjukkal, Pali, Tibi és Én pedig a kölcsön csónakból. Már napokkal ez előtt húztuk egymást melyik csapat lesz az eredményesebb. Balázsék magabiztosak voltak, hiszen évek óta a kiszemelt szakaszon pecáznak. Az idei év is sok kellemes horgásznappal ajándékozta meg Őket. Fogtak szép balinokat, másfeles jászokat, 2-3 kg-os süllőket, és nem utolsó sorban harcsákat, melyből 11kg-os volt a legnagyobb. Nekünk is kapóra jött a meghívás, mert a mi tiszalöki duzzasztott részünk szinte állóvizet produkált a napokban. Tiszaroff a Kiskörei duzzasztó alatt található, így elég erős húzása van a víznek. Partját sok helyen védőkövezés szegélyezi kisebb-nagyobb sarkantyúkkal, visszaforgókkal. Szemben bedőlt fák tengere ad búvóhelyet a süllőknek és harcsáknak. A víz mélysége a mederben kb. 4-4,5 méter.

 Odaérkezvén a Gyöngyösi csapatot már a vízen találtuk, nem bírtak ellenállni a folyó vonzásának. Mi is gyorsan bepakoltunk és húztunk az „ellenfél” csónakja felé. A szokásos üdvözlés és csipkelődés után körbe járt a lapos üveg, benne a különböző gyógyító füvek keverékéből kipréselt nedű.

 Közben kikérdeztük vendéglátóinkat, hogyan kezdjünk neki a mai pecához. Persze nem minden praktikát adtak ki nemünk, hiszen egy kis egészséges versenyszellem uralkodott köztünk. A parttól kb. 10 méterre csorogtunk, és vallatni kezdtük a kövezés oldalát. Egymás után repültek a kiszemelt csalik, de egyenlőre egyik sem hozta meg a sikert.

Első halunkat Tibi akasztotta meg Teel-Dancer-ével, ami egy bugyli csuka lett, és innen az övé lett a főszerep. Fogott még egy kis csukát, majd a harmadik csorgás után a késő délutáni órákban egy kiló feletti jász esett az áldozatául.

 Közben Nekem is sikerült egy retúr csukeszt fognom egy Kultiva F-el. Balázséknak is valami hasonló eredményük született. Közben csatlakozott hozzájuk Laci barátjuk. Így egészült ki hat főre  kis pergetőcsapatunk. Hatalmas homokpad szorította össze a folyót, így kényszerítve medrébe. Gondoltuk megdobáljuk a sekélyebb részeit, hátha ejthetünk egy-két szép  ragadozó Őnt is.

 Ezen a napon nem voltak aktívak fogatlan ragadozóink, így ismét a kövezést dobáltuk. Közben Balázsék maradtak a homokpaddal szembeni mély részen és ott keresték a halakat. Mint később kiderült jól választottak, mert Laci és Balázs is fogott egy –egy két kiló feletti süllőt a bedőlt fák árnyékából.

Közben ránk esteledett, így előkerültek a bajuszosoknak szánt műcsalik és a mély, akadókkal teli partszakasz visszaforgóit kezdtük vallatni. Az ígéretes helyeken többször is lecsorogtunk, de eredményt egyikünknek sem hozott. Úgy 23 óra magasságában csapatunk megéhezett és kikötöttünk a homokpadra. Vendéglátóink szalonnasütéssel készültek, így tüzet gyújtottunk. Balázs táskájából előkerült egy, a számunkra még nem ismert szalonnasütő eszköz, ami inkább egy lovak jelölésére használható billogra hasonlított. Ez  a praktikus kis csoda miután felmelegedett, csak úgy ontotta magából a közzé rakott szalonna zsírját a hagymával díszített kenyerünkre. Így már nem volt furcsa a szalonnasütés ötlete a sötétbe burkolódzott homokpadon, mivel ez a kis szerkezet lerövidítette a szalonnasütés rituáléját.

Miután mindenki jóllakott, amiért nagyon hálásak voltunk Feriéknek, újra a csónakokba szálltunk, minél kevesebb időt töltve a parton. Elvégre pergetni jöttünk és már ha kint vagyunk, ilyenkor igyekszünk minden pillanatot kihasználni. Ismételten a bedőlt fák irányába motoroztunk, majd vallatni kezdtük a vízből kiálló fák „árnyékát”. Feriék még a homokpad közelében maradtak, persze nem ok nélkül, hiszen onnan is kivarázsoltak 1-2 balint. A mi csapatunk se maradt közben hal nélkül. Tibi az egyik visszaforgóból formás kis balint akasztott. Miután megszabadította a horogtól, visszanyerte szabadságát, mint a többi elejtett társa. Ezekből a jószágokból lesznek az igazán kitanult ragadozók. Dobálhatnak majd nekik jobbnál jobb műcsalikat, azok már ismerősek lesznek számukra. Ekkor még Én is fogtam egy balint, mely a beeső J-11-et marta el, talán egy bajuszos elől, de ez már csak az Én képzeletemben jelent meg.

Ekkor már bőven a vasárnapban voltunk és ezek a furcsa képzelgések már a fáradság első jeleiként mutatkoztak. Nem is kellett nógatni minket a másik csónakból az indulásra. Így a kikötő felé indultunk, közben összepakolva cókmókjainkat. Miután bepakoltunk a kocsikba összegeztük a  nap eseményeit és persze a fogott halakat. Talán vendéglátóink a  darabszámot és súlyt tekintve felülmúlták csapatunkat, de mi is csak egy nyúlfaroknyit maradtunk le tőlük, amit a helyismeret hiányának tudhatunk csak be. Végezetül nagyon örültünk a meghívásnak és egy jó hangulatú, baráti pecázásban vettünk részt. 

Képek