A pergetés, megfelelő felszerelés mellett is nagy kitartást és energiát kíván a horgásztól

Nyírtelek (KM–D.M.) – Vannak nagy párosok, akik elválaszthatatlanok egymástól, s együtt lehetnek eredményesek, híresek. Ilyen a Nyírteleki Horgász Egyesület két tagja a helybeli Varga Pál és a Tiszavasvári Tarsoly Mihály pergetőhorgászok.

– Öt éve találkoztunk horgászat közben, s a közös érdeklődés összehozott bennünket – kezdi a bemutatást Varga Pál. – Kollégám meghívott a Tiszára egy kutyogtatásra, s ezzel elcsábított a tavi pecától. Kimondottan a rablóhalak, azon belül is a pergetés lett a mindenünk. A Keleti-, a Nyugati Főcsatorna a Tisza és holtágai a terepünk. Több csónakunk van, de rengeteg barátunk is segít egy-egy új hely megismerésében. Mi január 1-től december 31-ig horgászunk, ha lehet, éjjel nappal. A számításaink szerint tavaly például 200 napot töltöttünk a vizen. Úgy osztjuk be az időnket – ebben a család is partner –, hogy minél többet kint legyünk. Az is örök törvény, hogy minél többet járunk ki, annál nagyobb az esély a fogásra. Rengeteg 2-3 kg-os csukát és 8-15 kg-os harcsát sikerült már horogra csalnunk. Valahogy a pontyok elkerülnek bennünket, bár, ha végképpen nem megy a rabló, etetést követően békés halakkal is próbálkozunk. Fogtunk már több 10-15 kg-os amurt, kapitális keszeget is.

Pergető bajnokság

– Versenyezni ismerősök rábeszélésére kezdtünk – veszi át a szót Tarsoly Mihály, akit édesapja már két éves korábban magával vitt a vízpartra. – Így jutottunk el Maconkán rendezett pergetőkupára, ahol kilencven csapat közül a hatodik helyezést értünk el. Az első fordulóban szélsőséges időjárás fogadta az indulókat. Olyan szél fújt, hogy néha hiába eveztünk, egy helyben álltunk. Egymás után fogtuk a halakat, a végére aztán 14 csukát és egy kis balint sikerült „összekaparni”. A későbbi Országos Pergető Bajnokságon is elindultunk, mely egyben Magyar Horgász Pergető Kupája is volt. Itt továbbjutva a maconkai elődöntőből, a Tisza-tavi döntőben próbáltunk szerencsét. Sajnos, tudtuk, hogy semmi esélyünk, hisz itt az un. nemzetközi szabályok szerint folyik a küzdelem, és a kifogott darab számít. Vagyis, ha mellettem fog valaki öt darab  tízdekás sügért, és én négy tízkilós csukát, mégis az előbbi nyer. A benfektesek tudták is hol tanyáznak a sügérek, s az ő 70-80 darabjukkal szemben, nem rúghatott senki labdába. Végül is büszkék vagyunk magunkra, mert egyedül mi fogtunk egy 3,2 kg-os csukát, ami messze a nap legnagyobb halának bizonyult. (A beígért különdíjra még mindig várunk.)

 Aláírásgyűjtés

Aláírásgyűjtésbe kezdtünk, a versenyszabályzat megváltoztatása érdekében. Kértük, vagy ne számolják be a sügéreket, vagy vegyék figyelembe a súlyt is – mondja Varga Pál. – Megkerestük egy levéllel a Mohoszt is, akik elküldték a régi versenyszabályzatot. Különben, az országos bajnokság résztvevői – egy csapat kivételével – egyet értettek velünk, s támogattak abban, hogy létrehozzunk több pergető egyesületet, és esetleg valamiféle szövetségbe tömörülve, új versenyszabályokat dolgozzunk ki.

       A másfél kiló alatti csukákat mindig visszadobjuk a vízbe. 

       - Varga Pál-

  Szeretem a halételeket, ha kell éjfélkor is nekiállok halat pucolni

   -Tarsoly Mihály-

Írta:Dankó Mihály                                                  KELET

                                                                                 Magyarország

Kelet-Magyarország,2007.01.13. Szombat

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.