Óriások birodalma

Hol volt, hol nem volt… A cím alapján így is kezdődhetne ez a történet, de amiről mesélek egy valóban megtörtént horgásznap eseményeit tárja az olvasó elé. 

Történt egyszer, hogy a hetet hét határon túl, még az üveg hegyen is túl, na talán az üveg hegyen nem is, de a Tokaji hegyen már igen, a király horgászpróbát hirdetett. Annak adja fele királyságát, aki a legnagyobb süllőt emelé ladikja fenekére. A jelentkezők dolgát megnehezítvén az északi szelek urának megparancsolá, hogy úgy fújjon, mint a háborodás, a napkirálynak, hogy ezernyi csillámot vessen a víz tükrére. Három legény érkezett a próbára, ki ladikkal, ki pedig hintóval. Indulás előtt mindenki elővette elemózsiáját volt, aki hamuban sült pogácsát volt, aki szalonnát lilahagymával fogyasztott. Ezután elfoglalták ladikjaikat, László úrfi egymaga, Pál úrfi és Mihály úrfi közösen próbáltak szerencsét. Elindultak hát a hosszú úton, dacolva, fittyet hányva az elemek megpróbáltatásainak.

 Ahogy haladtak a horgászállás felé, egyszer csak megbokrosodik a paripájuk. Zörögve, kattogva parancsoltak neki megállást. Ó hogy azt a rézfán fütyölő réz angyalát neki! Mi a guta üthetett ebbe a makacs masinába?! Mivel nagyobb kárt nem szerettek garanciás paripájukban tenni, innen már összekötve, László úrfi segítségével haladtak tovább. Útközben László úrfit faggatá a két messziről jött legény, hogy árulja el kend nekik a titkos csalit, mivel fogták a kékvérű fogasokat a napokban. Nagy, 10 cm-től nagyobb gumihalakkal dobálnak a helybéli legények, hangzott a válasz. Miután csizmájuk sarkát megveték a folyó iszapjában, egyet gondolt Mihály úrfi, Ő biz a nagy, fehér twiszterrel fog próbálkozni, amit az óperenciás tengeren túlról kapott Csaba vitéztől. Ha az itteni kékvérűek a gumihalhoz vannak szokatva, hátha csodát tesz velük az újdonsült praktika. Pali úrfi  egy 10 cm-es zöld, csillámos gumihalat tűzött a horogra. Ahogy érkeztek, egymáshoz kötve dobáltak, ki oldalra, ki pedig a folyásnak lefele táncoltatta műcsaliját. Nehéz dolguk volt a legényeknek, mivel a zordon kárpátok hegyeiből letóduló esővíz erős sodrása is nehezítette a dolgukat. Még a twiszterekkel boldogultak is a 30 grammos fejekkel, de a gumik testét nem tudták alámerítené a feneketlen mélységbe. Aztán egy kis idő elteltével szétváltak a legények, ment ki ki a maga útjára. Laci úrfi a mederbe húzódott paripája segítségével, a másik két vitéz a kanyar belső oldalának vonalában haladt lefelé. Egyszer csak, mint derült égből a villámcsapás Mihály úrfi kezében megelevenedett a bot. Dolgozz, dolgozz botocskám! Mondogatta, miközben pumpálta a halat a mélyből. Rázta a fejét rendesen a fogas, testével belefeküdt az áramlatba nehezítvén dolgát a vitéznek. Meg is tréfálta elejtőjét, míg a víz között produkálta magát, sokkal nagyobbra saccolták. Jó másfeles forma került a bilincs fogságába.

Úgy látszik a halak ma is étvágyuknál vannak. Közel fél óra elteltével Pál úrfi gumijának koppint oda az idegen. Tovább vontatva csaliját ismét ráront valaki, de ennek már ül a horog a csontos pofájában. Ismételten ez is eljátssza génjeibe ivódott minden trükkjét a szabadulás érdekében. Ez már bőven bátya az előzőnek, 2.80-at mutat a mázsa. Mihály úrfi, mivel fogott a fehér twinyóval, lecseréli egy még nagyobb piros-zöldes színben pompázóra. Pál úrfi furcsállja a dolgot, hogy miért nem azzal dobál, amivel fogott. „Ezzel még nem fogtam!”- hangzott a válasz. Ismét arrébb sodortatják magukat a folyóval és egyre sekélyebb részhez érnek. A kezdeti 6-os víz már csak 4-5 méter között van alattuk.

 Mihály úrfi ismét újabb süllőt húz a ladik mellé, mely már üté a kettes méretet. Már csak László úrfi van lemaradva, ekkor viszont cselhez folyamodván, Ő is lecseréli gumihalát egy zöld, dupla farkú twiszterre. Ahogy telék az idő neki is meghozza a vizek sárkányát a twisztere. Bő kilós forma akad a horgára, már nem marad hal nélkül a mai nap. Így múlik az idő és vele lassacskán gyűlnek a halaik is. Pali úrfinak közben újabb süllő akad horgára, de mivel nem a rekordlistások közzé sorolandó, így visszakerül éltető elemébe. Még mindig az óriásokat keresik a vitézek, szeretnének egy igazi, hatalmas sárkányt elejteni. Minden dobás, emelés magában hordozza a pillanatot, amikor irdatlan erővel kapja be a „sárkány” az eléje vetett falatot. Délután László úrfi erősítésért megy a kikötőbe, az ifjabbik, a legkisebb vitézt veszi ladikjába, hívja segítségül. Az ifjabb Lackó úrfi két nappal ezelőtt már elejtett egy óriást. Talán újra sikerülhet legyőzni a mélység urait. Így már négyen szűrik a vizet, a két ladik egymástól dobásnyi távolságra araszol lefelé. A nap korongja feladni készül a vitézek kínzását és már csak egy röpke óra maradt csupán a próba végéig. Ekkor Mihály úrfi újabb és újabb sárkánygyerekeket emel a ladikba. A szomszédok sem restek, ők is szedik a vámot. László úrfit figyelvén, annak pálcaját gyanúsan görbíté valami. Nagyokat bólogat az 50 grammos botja, mely tekintélyes harcosra utalt. Előkerült a merítő is, aminek már a fel sem tréfa, de ilyen távolságból nem igazán látszott semmi. Hej, de mikor aztán feladta magát a sárkány, meresztvén a csontos pofáját, tán még tüzet is okádott szabadulásáért. Meresztgette a vitézekre hátából kiálló hatalmas tüskéit, farkával habot kavarva próbálta elijeszteni elejtőit. A vitéz uraknak sem kellett más, usgyi alá a merítőt, amivel könnyedén beemelék a ladikba.

Horogszabadítás után megmázsálék a jószágot, annak nyelve 9.8 kg-ot mutatott. Befejezvén a horgászatot a parton örömtáncot jártak a vitézek. Meg lett a nap győztese és vele, aki megnyerte a fele királyságot. Ezután hazaindultak a legények, ki ahogyan érkezett és otthon elmondhatták, hogy valóban az óriások birodalmában jártak!

2008.02.08. Tokaj                                                                       Tarsoly Mihály

                                                                                              Magyar Pergetőhorgászok Egyesülete

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.