III. -Pergetőkupánk

A Magyar Pergetőhorgászok Egyesülete rendezte meg 2008.09.21-én a Rakamazi Nagy Morotván az egyesület életében a harmadik pergető versenyét. Az idei évben sikerült a Trabucco céget is a szervezetünk mellé állítani, így az élen végzett 5 csapat és valamennyi versenyző részesült a cég nagyvonalú díjazásából. A szervezői munkálatok már hónapokkal a verseny időpontja előtt megkezdődtek. Egyeztetések a Rakamazi Cormorán he. vezetőjével Kis Lajossal, aki mindenben a segítő jobbot nyújtotta. Közösen találtuk ki, hogy az edzésnapokon kifogott leghosszabb halat egy-egy éves területi engedéllyel jutalmazzuk a nevezett csapatok között. Ezzel szerettünk volna minél több versenyzőt megmozgatni a verseny előtti napokban is. Sorra érkeztek beszámolók és fényképek a centiméterekben mért halakról, aminek a díját a verseny végén osztottuk ki.

Az edzéseken fogott leghosszabb csuka. Súya 5.5 kg, hossza 80cm.

A tavalyi versenyünk jó visszhangja után nem csak a horgászcikk gyártó cégek, hanem egyéb nem szakmai cégek is jelezték támogatói szándékukat. Szívesen fogadtuk a Tokaji Hímesudvar képviseltében Várhelyi Péter borkóstoló jegyét, amit minden versenyző 2500 Ft értékben kapott kézhez. Valamint a Miskolci sörfőzde két hordó Raushberg frissen csapolt házi főzésű sörét, aminek a versenyzők örültek a legjobban. Ahogy közeledett a verseny időpontja, egyre több csapat jelezte indulásukat. Minden nevezőnek megpróbáltunk csónakot biztosítani, amit a helyi horgászoknak köszönhettünk meg. Egy héttel a verseny előtt már körvonalazódni látszott, hogy már csak az időjárás szólhat bele versenyünkbe. Sajnos azon a héten végig esett az eső és az időjósok csak ígéretet tudtak adni egy esőmentes, felhőtlen vasárnapra. Az elszánt és rutinos versenyzők kedvét viszont még az esős idő sem tudta elrontani. A verseny előtti napokban már több csapat is a vizet vallatta és számoltak be több kilós fogásaikról. Minden arra utalt, hogy a mérlegelőknek lesz majd dolguk a verseny ideje alatt. Mivel a verseny idejére a Cormorán he és a Tiszanagyfalusi he megállapodása alapján egybe nyitották a vizet, így a holtág teljes vízfelülete a maga 108 hektárjával a versenyzők rendelkezésére állt. Így a holtág mindenki számára biztosította a haltartó helyeket. Ki-ki eldönthette, hogy a tó kotort részében, vagy a töklevéllel borított nyílt vízén, vagy a sekélyebb, nádszegélyes vizekben keresi a halakat. Vasárnap a versenyzők már fél hattól gyülekeztek és húzták a rajtszámokat. A megfelelő számú segítőknek köszönhetően gördülékenyen mentek a csónaksorsolások és azok elfoglalása is. A köszöntő és a szabályok ismertetése után mindenki elfoglalhatta a helyét a vízen és negyed 8-kor kürtszóra megkezdhették a horgászatot. A tó nagysága miatt három mérlegelő csónakból figyelték a szervezők az eseményeket.

A korai regisztrációra, majd az indulásra a reggeli kapásokért  

igyekeztünk.

 Nem is kellett sokat várni az első halakra, amit kézfeltartással jeleztek a versenyző csapatok. Sorra emelték magasba a karjukat, majd mérlegelés és fotózás után visszakerültek a halak az éltető elemükbe, hogy talán később, ha felszednek magukra néhány kilót újra kifoghassa valaki. A csapatok nagy része az indulásra kijelölt kotort részen kezdte meg, a főleg csukák becserkészését. Ahogy a kapások és a halfogások száma csökkent, úgy szóródtak szét a csapatok a szélrózsa minden irányában. Közel fél és egy kilós csukák fogásáról jöttek a hírek és ekkor az ifjabb Tóth Laci 1.98-as csukája bizonyult a verseny legnagyobb halának. Megérdemelten örülhetett az ifjú horgász, mivel az előző hetekben sok időt töltött a holtág halai után kutatva. Viszont öröme nem tarthatott sokáig, mert egy újabb két kiló körüli csukához hívták mérlegelő csapatunkat. A Kelemen István- Fülöp Barna páros 2.04 kg-os csukája igaz nem sokkal, de megelőzte őket. Mint minden küzdősportban, a horgászatban is van holtpont. Nem csak a horgászokra, hanem a halak étvágyára nézve is beköszöntött ez az állapot.

Az összeszokott párosok szinte nem hibázhatnak. 

Rutinos versenyzők ilyenkor átértékelik addigi ténykedésüket és vagy maradnak a verseny elején megállapodott stratégiában, vagy taktikát váltanak. Ilyenkor vagy a helycserében, vagy a csali cserében bízhatnak. A verseny utolsó harmadára már a z 50 csapat több mint fele megfogta legalább egy halát, de volt, aki már a harmadik halát merítette. A verseny baráti hangulatát igazolta, hogy a talán elfáradni látszó csapatok „fogópálinkával” próbáltak egymásba lelket önteni. A verseny utolsó órájában, az addigra talán a tó egészét bejáró Mester- Lehel párosnál indultak be az események. Talán jó helyre álltak, vagy ráéreztek egy csalira, mert egy negyed óra alatt két halat is bilincsre fűzhettek. Ekkor jelezték, hogy még ne mérlegeljünk, szeretnének azon a helyen még egy kicsit zavartalanul horgászni. Ahogy eltávolodtunk a mérlegelő hajóval, már szólt is a telefon, hogy termetes halat fogtak. Mivel kicsit mohón benyelte csalijukat, igyekeztünk a minél kíméletesebb megmérésére. Melléjük érve hatalmas csuka tátogott a merítőjükben, rémülten nézve elejtőjükre. Akkor még nem sejthette, hogy hamarosan elfoglalhatja rejtekét adó tuskóját. A hatalmas állat alig fért a mérlegelő szákba, de végül is sikerült a megmérni, 6.30 kg-ot nyomott ez a gyönyörű csuka.

Mester Tamás 6.30-as csukája. 

Harmadik halukkal már méltán érezhették a dobogó lépcsőit, de még egy-két ügyesebb csapat közbe szólhatott a végső eredmény eldöntésében.  Mivel a pontrendszer úgy lett kialakítva, hogy egy-egy nagyobb hal megfogását utol lehessen érni több kisebb hallal, így még nem dőlt el a verseny. A Csőre Gábor és Szegedi György páros is ráérzett a verseny végére és a négy halukkal, benne egy 2 kg-os csukával őket is megcsaphatja a győzelem érzése. 13.15-kor ismét kürtszó jelezte a verseny végét. Persze ilyenkor nem ismerve a többi mérlegelő által bemért halakat senkinek nem tudtunk pontos információt adni. Sorra érkeztek a csapatok és pakolták össze felszerelésüket, hogy minél hamarabb elfoglalhassák asztalukat a Tokaji Bonchidai csárdában. Mint az elmúlt évben az idén is szívesen fogadták a pergető verseny nevezőit a megterített asztalokkal és szolgálták fel profi módon a három fogásos, jól megérdemelt ebédet.

 A Bonchidai csárdában komfort körülmények között ebédelhettünk.

 Közben beérkeztek a mérlegelő lapok és megkezdődött az eredmények kiértékelése.

Miután elfogyasztották az ebédet és elkészültünk az összesítéssel, megkezdtük a díjátadó ünnepségünket. Varga Pál egyesületünk elnöke köszöntötte a versenyzőket és vendégeinket, majd pár szóban értékelte a verseny hangulatát. Tarsoly Mihály ismertette az eredményeket. Az 50 csapatból 29 csapat fogott halat. A 29 csapat 52 db halat zsákmányolt, ebből 1 db süllő, 2 db balin és a fogások többségét a 49 db a csuka alkotta. Az 52 db hal össz. súlya 51.4 kg-ot volt, ami 989gramm átlagsúlynak felelt meg.

 Tehát az eredmények :

  A legnagyobb halat Mester Tamás fogta, melynek a súlya 6.30 kg volt.

 A díjkátadásban segítségünkre volt a verseny fő szponzora Pankotai Gellért, aki a Trabuuco Magyarországi képviseletében, az Árgus KKt. tulajdonosaként adta át az első öt helyezett ajándékát. Továbbá meghívott vendégeink, mint Ivan Ivancsó Ukrajna Magyarországi Főkonzulja, Dr. Jánosi Zoltán a Nyíregyházi Főiskola Rektora, Farkas Ernő Rakamaz polgármestere, Májer János Tokaj polgármestere, Kemecsei László Tiszanagyfalu polgármestere, Várhelyi Péter Hímesudvar,  és Kis Lajos mint a Cormoran h.e. elnöke. A verseny színvonalát a vendégeken kívül a több mint 1.500.000 Ft-os  össz. díjazás méltán rangos szintre emelte. Minden díjazott csapat átvehetett Kis Lajostól egy 2008-as és 2009-es a Cormorán he. vízére szóló éves területi engedélyt is. Egyesületünknél már hagyomány, hogy a szinte kimondottan férfi mezőnyben megmérettetett női versenyzőink sem mennek haza ajándék nélkül, ezzel is ösztönözve Őket a hasonló pergető versenyeken való részvételre. Egyesületünk Tóth Lászlónak adományozta a minden évben kiosztott, „a  Pergető Horgászokért Különdíjat” is, amivel az éves egyesületi munkáját és önzetlen segítségét köszöntük meg.  A Magyar Pergetőhorgászok Egyesületének vezetősége ez úton megköszöni a szponzoroknak, meghívott vendégeknek, egyesületi vezetőknek, tagoknak, segítőknek a versenyünkhöz való hozzáállását és segítségnyújtását, valamint minden résztvevőnek a derekas és korrekt helytállását.