Tiszai gumihalas peca

Végre eljött az a pillanat, amikor a Tisza tisztasága és vízállása lehetővé tett számunkra egy gumihalas pecázást. Barátom folyamatosan nyomon követte a vízállását, mikor egy hirtelen ötlettől vezérelve meghívott egy szombati bevetésre.

         Amire kiértünk, a fiúk már megfogták a kedvcsináló tüskéseket.

Péntek este nehezen tudtam elaludni a másnapi események várható izgalmaitól. Szombat hajnalban lázasan készülődtem és 5órakor útra keltem. Az út ismerős tájakon vitt keresztül,  mivel már többször jártam arra, mégis lassan fogytak a kilométerek. Éppen megálltam a barátomék háza előtt, mikor csörrent a telefonom: "Hol jársz már?!!" ugyanis szokásomhoz híven fél órát sikerült késnem a megbeszélt időponthoz képest. 

Egy gyors átpakolást követően elindultunk az ő autójával a tetthelyre. Már fél úton jártunk mikor eszembe jutott, hogy az engedélyem a kocsimban maradt. Barátom egy rendőr kanyarral szinte egy helyben megfordult és feleannyi idő alatt visszaértünk az engedélyért, majd újra nekivágtunk.

Kötelező napijegy váltás (2750Ft, na vazze) után sikerült a csúszós partról leszambázni a csónakhoz, de nyugodt voltam, mert a kötelező évi kettő darab elesésemen már túl voltam (januárban!). Bepakoltunk a csónakba és végre elindultunk.

Végre itt vagyok!

Rövid motorozás után elértük a pályát ahol már vendéglátóm barátai túl voltak az első fogáson. Az egyikük isteni házi pálinkával kínált, azzal a felkiáltással: "Ha nem iszol, nem fogsz semmit!". Ekkor jött a nagy dilemma: Én döntök, fogok vagy vezetek? Ami nem volt sokáig kérdés. :-)

       Misi és Feri, mint házigazda se maradtak le.

Eltávolodva tőlük mi is megkezdtük a víz vallatását. Mivel a sodrás nem igényelt nagy fejeket, 13-15 grammosakkal kezdtünk horgászni. Vendéglátómnak rögtön a második dobásra ütése volt, amire elemi erejű bevágással válaszolt (még jó hogy a bot egybemaradt :-)). Ezzel kezdetét vette a fárasztás. Mindketten izgalommal figyeltük botja minden rezdülését, mely már jó halat sejtetett. Pár perces fárasztás után nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy megszákoljam a halát. 5kg 20dkg lett. Gratuláció és fénykép után újrakezdtük a horgászatot, remélve, hogy a következőt már én fáraszthatom. Fél óra elteltével bedobás után feszes zsinórral engedtem a csalit a mélységbe, mikor nekem is rávágott. Bevágtam és elkezdődött a fárasztás. Szépen dolgozott a Skeletor, így sikerült kivédenem a süllő jellegzetes fejrázásait, amivel már sokszor megjártam. Szákolás, fényképezés, ismételt gratulációk (kerek 4 kg), csak most már nekem, hehe.

             A fárasztás végén már a körvonalait látva biztos volt a siker.

                              Az örömöm leolvasható arcomról.                           Legyőztem.

 Harmadik társunknak még mindig sikerült megúsznia rávágás nélkül (már éppen a hazamenetelen gondolkozott, de mivel repülni nem tudott, kénytelen volt maradni). Hosszas hiszti után nem csak a szája görbült mosolyra. Ő is szép halat fogott (3,2kg). A már megszokott rituálékat követően tovább folytattuk a horgászatot.

Észrevettük, hogy a halak inkább a meder közepe táján tartózkodtak semmint a part felé, bár áradáskor nem ez a megszokott. Nehezebb ólomfejekre váltottunk (15-20gramm), csak ezekkel tudtuk meghorgászni az általunk jónak vélt helyeket. Sűrűn cserélgettük a csalikat, de egyelőre senkinek nem volt kapása.

                                   A kipróbált darabok                     Az ólomfejen a fognyoma (lemaradt)

Késő délután a harmadik társunknak el kellett mennie (csak megtanult repülni :-)), de mi a maradás mellett döntöttünk, hogy a fényváltás időszakát (amit szeretnek a süllők) végig tudjuk horgászni.

Ziminek volt még egy rávágása, de sajnos nem akadt meg. Sötétedés után még egy fél órát maradtunk, de esemény nem történt. Visszaindultunk a kikötőbe, sietősen összepakoltunk és élményekkel gazadagon hazafelé vettük az irányt.

Konyec.

Tarnóczi Tamás (kukubenko)