Tiszaderzsi horgásznapok I.
Minden télen, amikor a hőmérő higanyszála tartósan a mínuszokban trónol, nem csak az állóvizek, hanem a folyóink többsége is beadja derekát a jég szorításának. Ekkor a pergetőhorgászok számára véget ér a szezon, hiszen már nincs lehetőség kedvenc ragadozóhalaik becserkészésére. Számításba jöhet még a lékhorgászat, már ha csukát szeretnénk fogni, de valljuk be ez rég nem az igazi. Egy kifúrt lék mellett üldögélni, nézni az úszót, ahogy a csalihalunk mozgásától meg- meg rezdül bízván abban, hogy egyszer csak megtalálja egy éhes csukaszáj, hát!? Egy kicsit tehetetlen ilyenkor az ember, mert ugye a jó helyválasztáson kívül, a mélység helyes beállítása után nem sok tennivalónk akad. Napról napra várjuk a híreket az enyhülésről, figyeljük az időjósokat, víz mellett élő barátainkat faggatjuk, hogy áll a folyó. Az elmúlt években nem sikerült eljutnunk vagy már csak jóval később a Tisza tóhoz, amikor a jég utat enged a gumihalazóknak a süllők elejtéséhez. Az idei jégvesztét azonban figyelemmel kísértük és nem sokkal utána már mi is a csónakban ülve haladtunk a kiszemelt horgászhely felé.
Tiszaderzsi horgásznapok I.
Minden télen, amikor a hőmérő higanyszála tartósan a mínuszokban trónol, nem csak az állóvizek, hanem a folyóink többsége is beadja derekát a jég szorításának. Ekkor a pergetőhorgászok számára véget ér a szezon, hiszen már nincs lehetőség kedvenc ragadozóhalaik becserkészésére. Számításba jöhet még a lékhorgászat, már ha csukát szeretnénk fogni, de valljuk be ez rég nem az igazi. Egy kifúrt lék mellett üldögélni, nézni az úszót, ahogy a csalihalunk mozgásától meg- meg rezdül bízván abban, hogy egyszer csak megtalálja egy éhes csukaszáj, hát!? Egy kicsit tehetetlen ilyenkor az ember, mert ugye a jó helyválasztáson kívül, a mélység helyes beállítása után nem sok tennivalónk akad. Napról napra várjuk a híreket az enyhülésről, figyeljük az időjósokat, víz mellett élő barátainkat faggatjuk, hogy áll a folyó.
Szomorú látvány egy pergetőhorgásznak.
Az elmúlt években nem sikerült eljutnunk vagy már csak jóval később a Tisza tóhoz, amikor a jég utat enged a gumihalazóknak a süllők elejtéséhez. Az idei jégvesztét azonban figyelemmel kísértük és nem sokkal utána már mi is a csónakban ülve haladtunk a kiszemelt horgászhely felé.
2008.01.14. Hétfő. Úticélunk Tiszaörvény, majd a gáton tovább haladva a Szőlősi kikötő. Mivel a Tiszaderzsi kikötő ilyenkor már nem üzemel, innen lehet a lehető leghamarabb eljutni a Derzsi pályára. Mielőtt a kikötőbe érnénk a helyi horgászboltban kiváltjuk a napi jegyet és a gátjártassági engedély, no meg érdeklődünk ki, mit fogott a napokban. A kikötőbe érkezve szemrevételezzük Csabi barátunk által lefoglalt csónakunkat. Egy üvegszállal borított facsónakot kapunk, ami megfelel számunkra. Felszereljük a motorunkat, bepakolunk és irány a víz. Menet közben megreggelizünk, összerakjuk cuccainkat. Nekem még fel kell töltenem frissen beszerzett orsóm dobját, de még erre is van idő, mivel közel 10 folyamkilómétert kell megtennünk Derzsig.
A közel egyórás odaútan van idő összeszerelni a cuccunkat.
Gondolatban már körvonalazódik fejünkben miket is fogunk dobálni. Twiszteres, gumihalas dobozomra nézve nem igazán könnyíti meg a helyzetet a választék. Twiszter, de milyet. Kicsit ,nagyot, fehéret, zöldet vagy talán fehéret piros farokkal, zöldet fehér farokkal. Gumihalat farokkal vagy twisztert gumilapáttal. Gumihalat? Kicsit, közepeset, nagyot? Van dilemma! Egyszer csak, mint derült égből az a bizonyos… eszembe jut, azaz örök érvényű mondás: Kis csalihal kis süllő, nagy csalihal nagy süllő! El van döntve a kérdés egy nagy gumit keresek és pediglen olyat, aminek nagy, jól verető lapátja van. Egy 15 cm-es, márványfehér gumit szereltem, farkában egy segéd hármashoroggal megpatkolva. Ekkora gumihalat érdemes megpatkolni, mivel az első horog elég messze van a faroktól, így elkerülhetjük a mellényúlásokat. Pali egy zöld twisztert kötött a fonott végére. Amelyik sikeresebb lesz arra a csalira váltunk majd át. A vízfelület tiszta volt, csak helyenként törte meg egy- egy jégtábla. Jeget nem hozott a zsinór, így zavartalanul pecázhattunk.
Néha a csónaknak ütődött egy-egy jégtábla,
de nem zavarták a horgászatot.
Az első nagyobb csónak csoportosulásnál álltunk meg, tudván ahol sok a csónak ott a hal is. Leengedtük a súlyt, és már suhogtak az első dobások. Belekezdtünk a talán másoknak monotonnak tűnő dobok, süllyed, emelem,süllyesztem emelem, süllyesztem játékba. Persze nekünk aztán igen csak élvezetes a dolog, hiszen erre vártunk egész évben. Minden egyes taktusban benne van a hirtelen koppintás, vagy elnehezülés, amit a gumi után nyúló süllő produkál. Első dobásom bevontatásánál, ahogy a táv közepéhez érek, bumm! Itt a várva várt kapás, bevágok, de simán, üresen vontatom tovább gumimat. Mellényúlt állapítom meg, de legalább van kapás. Sokat jelet, ha a peca elején halat fog az ember, mindjárt másképp esik egy-két eredménytelen óra. A gumit kitekerve megvizsgálom, süllőfog nyomokat keresve a csalim testén. A lapát utáni keskeny farokrészen ott a tipikus, árulkodó két ebfog által karcolt csík. Süllő! Tovább dobálunk, de már azon a helyen nem sikerül újra kapásra bírni a tüskéshátúakat. A csónaksúlyt fel nem véve állunk tovább a motor segítségével. A következő helyen is bizakodva dobálunk, egyet jobbra, egyet lefele, egyet balra és így tovább. 10 óra körül az egyik visszaengedésbe szokatlan elnehezülést érzek, mire rögtön bevágok. Már rázná is a horgot a szájából a süllő, de az jól akadt, persze csak a hármast érte el. 2.2 kg-ot mutat a gripp mérlege.
Az első kedvcsináló!
Örülünk, meg van az első süsünk. Bevált a csali Pali is a termetes gumira vált, így dobálunk tovább. Az idő múlását csak a korgó gyomrunk jelzi, peca közben könnyen telnek a percek. Itt az idő elővesszük a gázmelegítőt, melyen emberi fogyasztásra alkalmassá tesszük a konzerveinket. A forró bableves átmelegíti testünket, lelkünket újabb erőt adva az estig tartó horgászatra. Ismét eltelik egy óra eredmény nélkül. Tovább állunk a 412 fkm után súlyozunk le.
Ezért jó ha van a csapatban egy hivatásos szakács.
Érdekes módon mindenki a 413 és a 411 fkm-nél csoportosul. Bizonyára ott fogták a süllőket a napokban. Egy pár dobást szánunk a helyre sosem lehet tudni. Jégolvadás után akár 100 csónak is pásztázza a vizet naponta. Pár nap múlva már máshol kell keresni a halat. Egymás után jönnek a 20-30 LE motorok borzolva nap mint nap a mederben megnyugvást kereső kékvérűeket. Több ezerszer szántják végig a medret a twiszterek és gumihalak. A 412-es tábla körül viszont senki.4-5 dobás után a medertörésnél odakoppint valami. Újra oda dobok és már lüktet kezemben a pálca. Az elsőhöz hasonló süsüt kantározunk fel ismét. 14 óra elmúlt végre beindulnak. Tovább erőltetjük a helyet, de egy pöccintésen kívül itt már nem fogunk semmit. Lejjebb motorozunk egy dobásnyit. A következő beállásnál , mint ha de ja vu-nk lenne, ismétlődik az előző süllő fogása, azzal a különbséggel, hogy súlya 3,6 kg.
Erőteljes fejrázásai már a víz alatt elárulja,
hogy termetesebb jószágról van szó.
Miután ezt a helyet is jócskán megdobáltuk a nap további részében is folytattuk az arrébb állunk,dobálunk módszert, de mindhiába. Három órától négyig már nem sikerült halat fognunk. Mivel 5 LE motorunk cammogva tolja a nagy csónakot, úgy döntöttünk, hogy még világosban elindulunk visszafelé. Persze ezzel kihagyjuk talán a legjobb kapásidőt, a szürkületet. Ahogy haladtunk a csónakok mellett hazafelé, szinte mindegyik csónakban fogtak egy-egy süllőt. Kár volt még elindulni, csíphettünk volna még a tüskéshátúakból. Szerdán jövünk legközelebb és maradunk a sötétedésig. Mások számára is jól alakult ez a horgásznap. Nem volt ritka a 8-10 darabos fogás csónakonként.
Kicsit fáradtan ültünk be az autóba, de megérte. Ezen a héten négy napot pecáztunk. Foly. Köv. hamarosan.
További képek
|