Írások : Fogasparádé Szabolcsi módra |
Fogasparádé Szabolcsi módra
2008.04.28. 15:42
Hozzávalók 4 személyre:
- halakkal jól fűszerezett víz
- négy mindenre elszánt, pergetőhorgász
- két darab csónak, lehetőleg megbízható, stabil
- minimum 4, de akár több bot
- könnyű, precíz orsó
- erős, vékony fonott zsinór
- változatos szín és ízvilágú wobblerek
Süllőparádé Szabolcsi módra
Hozzávalók 4 személyre:
- halakkal jól fűszerezett víz
- négy mindenre elszánt, pergetőhorgász
- két darab csónak, lehetőleg megbízható, stabil
- minimum 4, de akár több bot
- könnyű, precíz orsó
- erős, vékony fonott zsinór
- változatos szín és ízvilágú wobblerek
Első lépésként hasznos, ha a meghorgászni kívánt vízről minden hasznos információt begyűjtünk. Ezt leghatékonyabban akkor tudjuk megoldani, ha a horgászatunk előtt már napokkal bepácoljuk a helyi pecásokat, érdeklődünk mit is fogtak az elmúlt időkben. Miután ezzel meg vagyunk, készítsük elő a hozzávalókat. Az előkészületek során telefonon vagy e-mailon keresztül pároljuk meg barátainkat egy ígéretes halfogás reményében. Pankotai Gellértet és Schlottgauer Lászlót invitáltuk meg egy baráti horgászatra, mely során az új Capture Lures botcsalád tesztelését is megejtettük. Ha ezzel megvolnánk következő lépésben jelöljük ki a peca napját. Fontos szempont a megfelelő időjárás beszerzése és egyben a pihenésre, kelesztésre használt helyiség biztosítása.
Következő lépésben töltsük meg a csónakokat a töltelékkel. Ehhez először is csomagoljuk ki a csónakot. A PORTA- BOTE összecsukható, könnyen kezelhető, 4.3 méter hosszú, 43 kg-os változatára van szükségünk.
A csónakot pillanatok alatt összeszereltük, ami két embernek is kb. 15 percébe került. Első ránézésre, tiszai ladikhoz szokott szemünk idegenkedve vizsgálta az elkészült jövevényt. Elektromos motor, akkumulátor, botok, táskák és a két horgász, hogy fog ez a vízen maradni. Miután útjára bocsátottuk a csónakot, egyáltalán nem keltett bennünk emlékeket a hajdani Titanik katasztrófája iránt. Egy stabil, megbízható, jól sikló csónak indult útjára a partszéli nádasok tövében meglapuló ragadozók becserkészésére. Pali és Én a holtág vízén mindig bevetésre készen álló, kölcsön facsónakunkat töltöttük meg újdonsült botjainkkal. Pali egy REEVES Spin 2.40-es, 15-40 gr-os botot választott, Én egy SPECTRA szintén 2.40-es, de valamivel finomabb 10-30 gr-os pálcát szereltem össze. Mindketten a VIVA Attract Spin 30-as orsóját csévéltük fel 0.14-0.16-os Formax Ironline fonottal.
Laciék már javában csapkodták a vizet, amikor Mi is a közelükbe értünk. Ekkor már két kis süllőifjonc és egy csuka fogásáról számolhattak be. Érdekes, hogy a süllők is a csukáknak szánt villantónak estek áldozatául. Úgy gondoltuk, ha ilyen szépen eszik a vasat a vizek kékfarkúi, itt az alkalom a nekik szánt wobblerek kipróbálására. Pali egy Warden 070-est akasztott a fonott végére, Én egy Silent Killerrel kezdtem el dobálni. Mivel fáziskésésben voltunk, így volt mit behozni a másik csapattal szemben. Mi is a nádfal előtti sekélyebb vízben kutattuk a halakat. A csónakot úgy állítottuk meg, hogy a holtág törését is meg tudjuk horgászni.
A nádfal elé becsapódó wobblereink nem hozzák meg a halak étvágyát, ezért a medertörést kezdem el vallatni. Második dobásom bevontatása közben erőtlen de határozott koppintást éreztem botomban. Két- három bólintás a botban és már mereszti is a csónak mellett a tüskéit, mintha ezzel megrémisztene engem. Ne félj! Fotó után ismét kergetheted a vízben cikkázó sneciket.
Tovább szűrjük a vizet, és amikor Pali is ott vezeti el a csaliját ahonnan az első halunkat fogtam neki is elmarja Wardenét egy süllőcske. Mivel ez sem nevezhető méreténél fogva fogasnak, hamar nyakon csípi Pali az éhes kis ragadozót. Megpróbálok újból oda dobni és ekkor rájövünk a titok nyitjára. Mivel a ránehezülés nem megy át heves védekezésbe, így megállapítom, hogy nem halat, hanem akadót kezdtem el fárasztani. Miután kirángattam a wobblerem a fából, több kapást már nem csikartunk ki. Laciék is üresen dobáltak, ezért a holtág túlsó vége felé vettük az irányt.
A kezdeti csepergős idő szeles, kissé viharos arcát mutatta felénk. Ha már ide motoroztunk, dobáljuk meg ezt a nádfalat is- gondoltuk-. Nehezen boldogultunk a csónak oldalát egyre erősebben csapkodó hullámokban, de Wardenre cserélt műcsalimat itt is elcsípte egy tüskéshátú kamasz. Egy óra üres peca után feladtuk a természet elleni csatánkat, ismét győzött. Egy kisebb pihenő után visszatértünk a holtág szélvédettebb részébe és folytattuk a halak kergetését. A szomszéd csónakban Gellért kezdte ismét szedegetni a süllőket.
Wobblereinkre nem volt érdeklődés és hogy Tóth Laci barátunkat, aki egyszer úgy jellemzett, hogy” Misi egy kicsit Oklafüggő” ne hagyjam cserben elővettem kedvencemet. Ettől kezdve szinte már nem is számoltam a süsüket. Úgy ették a finoman táncoltatott vasat, mintha az egész holtágban ez az egy kishal ficánkolt volna. Sokadik süllőm után Pali is engedett a csábításnak és egy gippóval folytatta a vízrétegek átfésülését. Nem sokat kellett várnia, egy öbölbe dobva talán a harmadikat tekerte orsóján, amikor rárontott csalijára a süllő.
Ekkor már javában benne voltunk az esti szürkületben és megint csak eszünk parancsolt megálljt a pecának. Nem könnyű ilyenkor búcsúzni, de a reggeltől tartó horgászatot már jócskán éreztük csontjainkban. Kikötöttünk és pakolás közben beszéltük meg a nap történéseit. Kiderült Laciék is közel annyi halat fogtak, mint Mi. Beugrott egy-két másfeles forma is, de a nagyok a mai napon nem produkálták magukat. Talán az ő idejük csak az este folyamán jön el, nem tudom. Eszembe jutott a februári, tél végi vizek démonjainak irdatlan erejű fejrázásai, ahogyan szabadulni próbáltak a szájukat átütött horog fogságából. Ezek az aprócska kölyöksüllők persze nyomukba se érhetnek a téli óriásoknak, de ettől soha rosszabb horgászatot nem kívánok horgásztársaimnak.
Tarsoly Mihály
Magyar Pergetőhorgászok Egyesülete
|