I. Nagybivalyosi csónakos pergetőverseny

A pergető verseny szezonja az idei évben már tavasszal beindult. Egyéb elfoglaltságom miatt csak Pali indult a Nyagybivalyoson megrendezett három fordulós pergető verseny első, egyéni parti fordulóján. Egy baráti hangulatú, de igen viharos időjárásban végighorgászott megmérettetésről számolt be. Az őszi hónapokban egymást érik a pergető versenyek, így igen csak meg kell tervezni ezeket a hónapokat. Miközben összeállt a programunk kiderült, hogy egy hétvégénk szabadon maradt és ekkor rendezik meg Nagybivalyoson a két napos, csónakos pergető versenyt. Rögvest beneveztünk és még a rapala versenycsapatát is erre a helyszínre csábítottuk. Pali, korábbi tapasztalatai alapján, csónakunkat is felkészítettük az útra. Mindamellett, hogy végig kell cibálni a közel 400 km-es úton, csak is előnyös tulajdonságai van a dolognak. Az utazás során telepakolhatjuk cuccainkkal és nem bízzuk horgászatunkat egy kisorsolt lélekvesztő vízi alkalmatosságra. Csütörtök este indultunk, majd Kistarcsára érve a Ferenczi-Weidel párossal közösen tettük meg a hátra levő 150km-t. Megérkezve a Nagybivalyosi tórendszerhez a halőr házat kerestük. Pali, emlékeiből merítve könnyen odavezette fáradt csapatunkat. Ott jutottunk be a kerítéssel körülvett faházainkhoz. A nagyobbik tó partján ugyanis 6 faház várja az oda ellátogató, több napos pecát tervező horgászokat. A 4-8 személyes faházakban kényelmesen elfértünk, mivel csapatonként foglalhattunk el egyet-egyet. Mivel későn érkeztünk, már csak korai lefekvésről beszélhettünk, miután kifújtuk magunkat. Másnap igyekeztünk minél előbb vízre rakni hajóinkat. A versenyen nem megengedett az elektromos motor, így a pénteki edzés napjára sem hoztuk el. Végül is a 21 hektáros tavat hamar bejárjuk még evezővel is, gondoltuk. A nap folyamán kapta is az áldást rendesen az ötletet adó páros. Mennyivel egyszerűbb lett volna leradarozni a tavat az elektromossal, ahelyett egész nap evezhettünk. Szorgalmasan kerestük a főleg csukákat és délutánra körbe jártuk az egész tavat. A nádassal körbefont tó szélében egészen alacsony vízállást találtunk. A szinte bokáig érő vízben úgy gondoltuk nem sok krokodil pofájú bújhat meg. Estig a tó középső részét dobáltuk és próbáltunk mélységet keresni. Itt kb. 1.2-1.5 m-es vízben kotorászhattunk. Még sötétedés előtt a kiinduló pontra érkeztünk. A tó eleje itt a legmélyebb, úgy 1.8-at is meghaladja helyenként. A törésen kutakodva, a nádas felé dobáltunk, amikor a 4-es körforgóm ragadt le félúton. Növényzet híján azonnal bevágtam és már paríroztam a csónakhoz a csukaifjoncot. A tó középső részén Pali is hasonló virgoncot csípett nyakon. Körforgóval szerelt botomat letéve, amit később Pali vett magához, a gumis szerelésre cseréltem és újra a mederfenék kutatásába kezdtem. Pali első dobásra halat akasztott botommal, aminek a végén majd három kilós csuka bukfencezett a horoggal a szájában. Jó befejezése a napnak, holnap nem sokat kell evezni állapítottuk meg. Visszatérve szállásunkra szerencsés dolgunk volt, mivel a városból étlapról rendelve házhoz, „faházhoz” szállították a vacsorát, így azzal már semmi gondunk nem akadt. Este átnéztük, összepakoltuk felszerelésünket és igyekeztünk ismét korán lefeküdni. Mivel nem a saját ágyában fekszik az ember, sokkal éberebben alszik. Az éjszaka folyamán gyanús hangokra lettem figyelmes. Csak úgy tombolt a szél odakint, mely átsüvített a nem egészen szigetelt faház egészén. Reggelre a viharos szélhez még egy jó kis eső is párosult. Mi lesz itt, gondoltuk. Mire összeszedtük magunkat Nagy Sándor a tógazda is megérkezett. Nem sokáig kellett győzködni a verseny délutáni kezdéséről. Egyébként az eltöltött napokra jellemző volt a szervezők rugalmas hozzáállása bármiről legyen is szó. Most, hogy van egy fél napunk a verseny kezdetéig és olyan sok mindent nem tudunk csinálni, valamivel el kellene ütni az időt. De jó lenne egy csomag kártya ilyen esetekre, elmélkedtünk, és amire kigondoltuk tógazdánk elővett a kocsijából egy egész pókerkészletet. Meg van a program, irány a faház pókerezni. A társaság fele inkább az ágyat választotta, csak Pali és Feri ültek asztalhoz. Pénzre nem akartak játszani, így stílusosan wobblerben kezdtek el kártyázni. A kis mulatságos pókerpartit láttán a Nagy Robi- Karádi Laci páros is csatlakozott a társaságunkhoz, így már hatan kezdtük mulatni az időt. Hamar teltek a percek és a forralt bor kortyolgatása közben eljött a verseny kezdete is. Az eső már nem esett, de a viharos szél ereje csak nem hagyott alább. Lesz, ami lesz, az indulást már nem tolhatjuk tovább. Egy órakor elkezdődött a verseny. A tó út felőli részéhez álltunk be, közel a nádfalhoz, oda ahol az előző nap is sikerült csukát fognunk. Szorgalmasan szórtuk a gumit és a kanalakat a vízbe, de a csukám nem akartak kötélnek állni. A közel 50- 60 km/h szélben nem könnyítettem meg a dolgunkat. Körforgóra váltottunk és ez után sikerült mindkettőnknek egy-egy kisebb, 42- 43 cm-es csukagyereket fognunk. Egy óra múlva a helyváltoztatás mellett döntöttünk és a tó túlsó vége felé vettük az irányt. Mint utólag kiderült nem volt jó döntés, mert a szél olyan szögben érte a tavat, hogy már a 25 kg fenéksúly sem tartotta meg a csónakunkat. A szemközti nádfalra tolt a szél és nem engedett a rabságából. Minden erőnket összeszedve sem tudtunk eltávolodni a nádtól, ekkor a rendezőket hívtuk segítségül, hogy hozzanak egy elektromos motort. Még a motornak is be kellett segíteni az evezővel, hogy boldoguljunk. Felváltva eveztünk, míg egyikünk a motorral kormányozta a csónakot. Csak így jutottunk ki a szél fogságából. A közel egy órás kalandunk a széllel rengeteg hasznos időt vett el a versenyünkből és már csak egy óra volt hátra az aznapi megmérettetésből. Újra oda álltunk ahol már fogtunk halakat, csak egy kicsit a mélyebb részhez közelebb. A körforgót a fenékig engedtem süllyedni, majd onnan indítottam meg. Ekkor ragadta el egy csíkos hátú harcos. Nem sokáig kakaskodhatott velem, mert kis idő múlva már a mérőhengerben találta magát. Kellett a csapatunknak ez a 60 cm-es harcos, de a nap végére még ezzel is csak a harmadik helyen álltunk a verseny lefújta után. Az estét ismét pókerezéssel ütöttük el, de igyekeztünk korán lefeküdni, holnap már nincs halasztás, 8-kor ismét verseny. A második versenynapot is közel a parthoz kezdtük el, de egészen a nádas mellett. Megállás nélkül dobáltunk, de még a mai napon enyhülni látszó szél sem hozta meg a csukák kapókedvét. A Nagy- Karádi páros nem csak a kártyában, de a csukák nyakon csípésében is jeleskedett és már a második halukon is túl voltak. Ekkor egy másik színű csalira váltottam, ami meghozta a várva várt halat. A tó mélyebb része felé dobtam és talán a csónaktól 4-5 m éterre járhatott már csak a csalim, amikor rávágott valaki. Az erős húzása szép halat sejtetett és már a következő pillanatban meg is mutatta magát. Na, nem azért, hogy szerepelhessen, hanem inkább azért, hogy izgulhassunk a megszákolásáig. Most is igyekeztünk, az akadást még nem látva, minél hamarabb a merítőbe terelni. Aggodalmunkat igazolta, hogy amikor már a merítőben volt a halunk, repült ki pofájából a körforgó horga. Izgatottan vártuk a mérlegelőket. Halunk a 77 cm-es hosszával ekkor még a verseny leghosszabb hala címet érdemelte ki. Tovább dobáltunk és mivel nem sok idő volt már hátra a versenyből, úgy gondoltuk, hogy egy dobásnyival a meder mélyebb részébe állunk. Innen jöhetett ez a szép jószág is, így itt sejtettük a nagyobb halakat. Bevetettünk minden trükköt és már csak 5 perc volt hátra, amikor durva ütést éreztem, amibe még a fékem is belejajdult. Sajnos két-három másodpercig tarthatott örömünk, mivel megszabadult a horogtól a meder lakója. Bosszankodva, hogy nem sikerült a már majdnem minden versenyen az utolsó 5 percben halat fognunk, le is fújták a versenyt. Összepakoltunk és kíváncsian indultunk a halőrházhoz, hogy megtudjuk az eredményeket. Az egész napos széllel való küzdelem után jól esett a forró libanyak leves. Közben elkészültek az adatok feldolgozásával, ami kicsit sajátosan lett értékelve. Minden kifogott 10 cm –nél  nagyobb hal hosszából levontak  10-et, majd a darabonkénti fogásokat plusz egy ponttal jutalmazták, így egy 60 cm-es csuka 60-10+1=51 pontot ért. Örömmel vettük tudomásul a két napos versenyen elért második helyezésünket. Ez a verseny is a szeles idő ellenére egy igazán baráti hangvételű összejövetellé nőtte ki magát és mindannyian egyetértettünk abban, hogy jövőre újra találkozunk.