Írások : A csuka mesterséges szaporítása és intenzív, tápon történő nevelése |
A csuka mesterséges szaporítása és intenzív, tápon történő nevelése
2009.01.19. 10:22
Hazai vizeinknek egyre nagyobb szüksége van a halállomány pótlására. Sorra szerveződnek a pergető versenyek, melyek többsége a csuka megfogására alapoznak. Folyamatosan növekszik a pergető horgászok népes tábora is. Ezért egyre jobban előtérbe kerül a csuka szabályozott és ellenőrzött kereteken belül történő mesterséges szaporítása, intenzív felnevelése.
A csuka mesterséges szaporítása és intenzív, tápon történő nevelése
Ragadozó halaink egyedfejlődésük során különböző táplálkozási szokásokon mennek keresztül. Ezek során döntő fontosságú az az átmenet, amikor a plankton fogyasztásról áttérnek a halak ragadozására. Ebben az időben nagyon nagy veszteségek keletkezhetnek. Az állomány kellő prédahal hiányában kannibállá válik. A száraz táppal történő nevelés egyfajta átsegítő megoldásnak nevezhető, amellyel biztosan tervezhető mennyiségű ragadozó halivadék állítható elő. Hazai ragadozó halaink közül korábban csak a harcsát tudták tápon nevelni. A süllő, és a csuka, tápos nevelése több gazdasági és természetvédelmi ökológiai előnyt is rejt. Ezek a halak igen jó áron értékesíthetők, mint étkezési halak, ugyanakkor kiválóan alkalmazhatók biomanipulációkban csúcsragadozóként az eutrofizációra hajlamos tavak fehér hal állományának gyérítésére, és ezáltal az algamennyiség csökkentésére
Laboratóriumban és tavi ketrecekben tartott halakat mesterséges tápra szoktatva neveltünk olyan méretig, amelyben halaink az előző évi kelésű fehérhalat már gond nélkül fogyasztani képesek.
A csuka mesterséges szaporításának technológiája ismert. A gyakorlatban leginkább két ikranyerési módszer terjedt el. Az egyik az időjárási tényezők által erősen befolyásolt, de nagyon jól termékenyült ikrát eredményező, az ívó anyahalaktól történő ikragyűjtés. A másik módszer hormonkezelésen alapul. Ez független az időjárási tényezőktől, viszont kevésbé jól termékenyülő ikrát eredményez. Az ikra termékenyítése és keltetése mindkét esetben ellenőrzött körülmények közt történik a keltetőben.
A kikelt lárvák a külső táplálkozás megkezdéséig a vízbe helyezett kapaszkodó felületekre függeszkednek. A táplálkozó lárvákat előnevelik, vagy előnevelés nélkül extenzív körülmények közé helyezik ki.
Az ivadék előnevelése történhet medencében, vagy tóban. Mindkét esetben a nevelés természetes táplálékon (planktonon) történik a ragadozó életmód kialakulásáig. Az ezután fellépő táplálékhiány és az erőteljes kannibalizmus igen jelentős veszteséget okoz az állományban. Ennek a korosztálynak az intenzív továbbnevelése ma még nincs megoldva.
Rétimajor
A csuka a legnehezebben tápra szoktatható ragadozó halunk. Kizárólag a mozgásban lévő táp váltja ki az érdeklését. A többi ragadozó hallal ellentétben, csak ritkán fordul elő, hogy a tápot az aljzatról is felveszi.
A csuka tápra állítása akkor történhet a leghatékonyabban, ha az már a zsenge ivadékon, közvetlenül a táplálkozás megkezdésekor történik.
Keszthelyi labor
A kannibalizmus megakadályozása szempontjából fontos a megfelelően nagy egyedsűrűség, ugyanakkor a túlzottan nagy sűrűség károsan befolyásolja a táplálékfelvételt. Ennek a két egymással ellentétes hatásnak figyelembevétele igen fontos az optimális telepítési sűrűség meghatározása. Csuka esetében ez kb. 20 000 lárva / m3 egyedsűrűségben határozható meg. A tápra szoktatott, de akár még szétnőtt állományban is egészen elenyésző a kannibalizmus.
Megfigyelések szerint a tápon nevelt csukák a kihelyezés után is csak a mozgó tápot fogyasztják. Táp hiányában ragadozó ösztönük azonnal az élő táplálékhalak fogyasztására sarkalja a csukát. Semmilyen kárt nem szemvednek, sőt méginkább támadóan lépnek fel az előttük vezetett műcsalikkal szemben is.
Dr. Kucska Balázs a HAKI kutatóintézet,
Pannon Egyetem Georgikon Kar ,
Aranyponty Zrt.
|