peacemaker
2008.06.06. 16:59
Már hetek óta tart az áradás, aminek nagyon örültünk. Félre téve minden más halra való horgászatot, hajtott minket a hazai vizeinkben legnagyobbra növő halunk megfogásának érzése. Szorgalmasan kutattuk, kerestük ezt a titokzatos ragadozót, de valahogy sokáig nem is hallatott magáról.
Már hetek óta tart az áradás, aminek nagyon örültünk. Félre téve minden más halra való horgászatot, hajtott minket a hazai vizeinkben legnagyobbra növő halunk megfogásának érzése. Szorgalmasan kutattuk, kerestük ezt a titokzatos ragadozót, de valahogy sokáig nem is hallatott magáról. Sejtelmesen csendes, üres éjszakákat dobáltunk át, de ismervén a szokásait nem voltunk elkeseredve a hangtalanság miatt. Sokszor előfordult már, hogy a nagy ürességet, hirtelen a rávágás izgalmában felhördülő társunk adrenalinnal feltöltött hangja töri meg. „Meg van! Rávágott!” Olyan estéket is töltöttünk már el, amikor egymás után csattantak fel azok az össze nem téveszthető buffanások. Ez persze nem azt jelenti, hogy ilyenkor garantáltan harcsát fog az ember. Előttünk, mögöttünk, a túl oldalon pukkanásai jelzi jelenlétüket és nem utolsó sorban éhes mivoltukat, még sem tudjuk horog végre csalni a bajuszosokat. Gyanakvóan, félszegen követik eléjük vetett wobblereinket, ha még is táplálékot vélnek felfedezni műanyag kütyüinkben, tévesztve csapnak oda neki. Így teltek a kora nyári horgászataink, több folyószakaszon is próbát tettünk. A vízállásjelentést figyelve, a tisztuló vizet látván már nem sok napunk maradt a tipikus áradásban való harcsázásra. Egy kisebb helyi esőzés viszont újabb, sárral, hordalékkal megkutyult vizet hozott. Úgy gondoltuk most vagy soha. A szokásos, már rutinná vált csónak vízre engedése közben beszéltük meg, hogy a mai este még feljebb motorozunk. Amire bepakoltunk és elindultunk már majdnem besötétedett, így nem sikerült világosban szemügyre venni a majd meghorgászni kívánt folyószakaszt. Csak a korábbi kirándulásának emlékeiből merített Pali, hogy kb. milyen partszakasszal van dolgunk. Nem volt nehéz még az éjszaka sötétjében sem kitalálni, mivel egy 180 fokos, hatalmas kanyar külső íve felett álltunk meg. A part és a víz találkozását óriási fák törzsei őrizték, vigyázva hogy a folyó ne törjön utat magának a mezők felé. Persze helyenként a csatát el-elvesztették, ami pusztulásukat okozta, de ezzel rejteket biztosítottak megannyi halnak. Ezeket a limányos, sodrásos, húzós vizektől mentes langókat kerestük. Mindketten a Trabucco tesztelésre kapott Capture Rod, Cat Fish 50-100g botját szereltük fel. Pali a 2,70-est Én a rövidebb, 2.40-est, valahogy ez jobban a kezemre állt. A távolból a várva várt tompa buffanások zaja jött felénk. Bizakodva kezdtünk hozza a horgászathoz, talán ma este megtörik a haltalanság szériája.
Bevetésre készen a Peacemaker
Dobáltuk a jobbnál jobb helyeket, néhol kishalak hada rebbent szét a beeső wobblereink vízbe érésekor. A partszéli vizeket kisebb- nagyobb visszaforgók övezték, mely ideális a harcsák lesben álló vadásztechnikájához. Igen ám, de nem csak Ők, hanem Mi is vadászunk és éppen rájuk. Óvatosan, nesztelenül csorgott csónakunk, kutatva a márványos testűek után. Sokadik alkalommal esett be újdonsült, megerősített Peacemaker-em, amikor Pali is kíváncsi volt rá, hogyan is mozog. Mivel csak egy megerősített csalink volt, így wobblerem neki adtam, próbálja ki. Ez egy kétrészes, nagy terelőlappal rendelkező műcsali, ami a beesés utáni vontatásra a mélybe tör. Ismét egy bedőlt fához érkezünk, ami hordalékával együtt tekintélyes limányt hozott létre. Én dobok elsőként, de akció nélkül tekerem ki wobblerem. Palinak a fa legsarkába, éppen a vízbe érő levelei elé sikerül beejteni a Peacemakert. Talán a másodi körét kezdte el megtenni az orsó dobja, amikor tompa ütést érzett a botban. Az azonnali bevágásra ütemes, lüktető farok csapásával válaszolt a hal. A csónakot kissé a mederbe kezdtem el csalni, nem tudván mekkora harcsáról van szó. Nem árt az elővigyázatosság, mivel a harcsák otthonosan mozognak az akadók, a bedőlt fák tengerében. Következő lépésem a fényképező gép felé történt és lőni kezdtem a fárasztás minden pillanatát.
Ahogy megmutatta magát azonnal igyekezett a mélybe
Addigra kiderült, hogy nem egy kapitális halról van szó, így Pali egyedül is boldogult. Két- három kör és némi fröcskölés után szelídülni látszott az éjszaka fantomja. Hátra volt még a kiemelés, ami előtt a szokásos buksi simogatás, mely jelzi, hogy van-e még erőtartalék a bajuszosban. Ha már nem reagál heves fejrázással, bátran nyúlhatunk akár kézzel is a szájába. Nem árt ilyen alkalmakra egy egyszerű munkáskesztyűt a csónakba készíteni. Akkor nem lesz az ujjainkon több száz tűnyom, amit a gerebenfogak szorítása okozott.
A kiemeléssel azért óvatosan kell bánni
Ellenben barátainknak mutogathatjuk, hogy milyen élőlénnyel találkoztunk az este folyamán. Már a vízben is látszott, hogy a wobbler mindkét horga fogta a halat. Kiemelés után jobban szemügyre vettük és az egyik a szája felső részébe, míg a másik a szája sarkába ült. Fogóval is elég nehéz művelet volt a horogszabadítás. Bár csak minden nagy harcsának így akadna a horog. Saccolgattuk, Pali 7 Én 5 kg-osra tippeltem. Persze az ő ereiben még jócskán tombolt az adrenalin. Mérlegelés után, hogy egyikünknek se legyen igaza 6.2 kg-ot mutatott a mérleg. Örültünk az idei év első Tiszai harcsájának és dobáltunk további kapásokat, halakat remélve.
Legyőzötten
Már nem hallottuk a távoli bufffanásokat sem, az est csendjét csak a busák akrobatikus mutatványinak loccsanásai zavarták csak meg. Hajnali 2 órakor, amikor már a nap is nyújtózkodni kezdett a távoli horizonton befejeztük a horgászatot. A kikötőig még 10 folyamkilométert kell motoroznunk és a csónak trélerre való munkálatai is előttünk voltak még. Indultunk tehát kicsit álmosan és fáradtan a kikötő felé, de magunk mögött hagyva egy fárasztás kellemes emlékeit.
Tarsoly Mihály
Magyar Pergetőhorgászok Egyesülete
|