A domolykók földjén

Már régóta vágytam egy igazi, érintetlen folyón történő horgászatra. Sokat gondolkodtam, hogy hol lehetne alkalmat adni ennek a vágyakozásomnak. Kristálytiszta, gyors folyású, zúgókkal, kősarkantyúkkal megrakott vízről fantáziáltam. Kedvenc folyóm a Tisza jöhetett számításba, csak sokkal feljebb még azon a részen ahol gyerekcipőben jár ez a szőke hölgy. Kárpátaljai ismerőseim már többször is invitáltak a Tisza felső szakaszára, de valahogy soha sem jött össze a dolog. Talán a folyó ezen, szakaszának határjelölő mivolta tartott vissza a meglátogatásától.

                  A kövezésen, a bedőlt fák között és az elvágó vízen számíthattun a halakra

Józsi barátomat, aki egy kicsit bennfentes a határátkelés terén, no meg ismeri a folyó és a halak itteni szokásait, sikerült megnyerni egy kis idegenvezetésre. Hozzátok a csónakot fiuk, felmegyünk Tiszabecsig és majd onnan lecsorgunk Vásárosnaményig. Jól hangzott a meghívás és már aznap este utána néztem a kirándulásunk útvonalának. Tiszabecset Naménytól 65 folyam kiló méter választja el. Akár hogy is a gyors folyású Tiszáról hallottak alapján is soknak tűnt az a 65 km. Nagyon sokat meséltek ezen a szakaszon fogható hatalmas domolykókról, jászokról. Kapóra jöttek a domik, mivel már nagyon ki szerettem volna próbálni újonnan tesztelésre kapott Aori Ikra botomat és a szintén a gyártósorról frissen érkezett Viva orsócsalád tagjait. Wobbler készletünk apróbb katonáit állítottam össze a kirándulásunkhoz.  Pénteken hajnali két órakor indultam Paliért, majd onnan Nagyvarsányba Józsihoz. Ott a trélert Józsi terepjárójához csatlakoztattuk, ami jobban boldogul az ilyen terepen. Csónakunkat egy kavicspadon készültünk lerakni, mivel ezen a szakaszon más nem nagyon jöhet számításba. Nincsenek sólyapályák és komplejárók kialakítva, ahol könnyedén lecuccolhatunk. A kavicspadhoz érve meseszép látvány fogadott bennünket.

 A reggeli nap fénye zöldesen csillogó köntösébe öltöztette a folyót. A méteres vízben snecik járták táncukat. A meder kavicsszemekkel kirakott aljzatán elpusztult kishal teteme pihent, várva arra, hogy egy ragadozó által újra bekerüljön a természet örök körforgásába. Minden olyan békésnek és háborítatlannak tűnt. Csak mi lógtunk ki a sorból, ahogy a csónakot a vízbe próbáltuk tuszkolni a trélerről. A rend őrei is kíváncsian figyelték ténykedésünket, a bokrok mögül ugyan is egy vám- és pénzügyőrség feliratú terepjáró bukkant fel. Miután megbizonyosodtak arról, hogy semmilyen illegális tevékenységet nem csinálunk jó utat kívántak és utunkra engedtek bennünket. A vízen csorogva szereltük össze botjainkat. Erre a napra úgy gondoltam, hogy két botot állítok össze. Egyik a Reevs 2,40, 15-40gr dobósúlyú változata, ami legutóbbi versenyünkön bizonyította erejét.

                       Az új Viva Allure nem csak teljes fémházat, de még plusz egy csapágyat

                is kapott  az Attrackhoz képest. Mindkét orsó a tökéletes zsinórrakásával  hívja  

        fel magára a figyelmet. Az Aori Ikához hasonlóan a család többi tagja is kidolgozott.

A négyes harcsát pillanatok alatt a felszínre késztettem vele, mivel már csak percek voltak hátra a versenyből. Erre a Viva 30-as Attract-ja került mely fékrendszere és zsinórrakása alapján nyerte el a bizalmamat. Ezzel a bottal mélyenjáró wobblerekkel szeretném a mederben keresni a halakat, süllő és jászok után kutatva. A bokrok alatt, a z árnyékban meglapuló domolykók ellen a vadonatúj, Aori Ika 2.25 méter hosszú, 2-12 gramm dobósúlyú botját szereltem fel egy Viva Allure Spin 25-ös méretű orsóval.

              Még az orsótartónál is véknyabb a bottest a kiujjamnál, ezért nagyon érzékeny,

              de még is rendkívül gerinces az Aori Ika. Keverőgyűrűje a Capture Rod botcsalád

                    többi tagjához hasonlóan, a megszokottól eltérően fordított helyzetűek

Kicsit óvatosan ültem a csónak kormányosi székébe, itt ugyan is résen kell lenni. A mederben 1-1.5 méteres a víz, ami helyenként akár 20 cm-re is csökkenhet. A hírtelen medercsökkenésre az előttünk a kövek által megtört, forrtyongó vízfelszín figyelmeztetett.  Ilyen viszonyok között hamar megfeneklik a csónak, ha nem figyelünk oda. Nem sok időt hagy a víz erős sodrása a navigálásra. Ahogy csorogni kezdtünk gyanús hangra lettem figyelmes. Sejtelmesen zúgott, morajlott a csónak alatt valami. Talán a csónak légkamrájába folyik a víz. Kis töprengés után megfejtettük a hangokat. A mederben a víz ereje által görgetett kavicsok egymáshoz súrlódása okozta a hangokat. A víz eme tevékenységére később is felfigyeltünk. Ahogy szeltük a kiló métereket a folyón a kavicspadok egyre apróbb és apróbb részekből álltak össze, míg kb. 20 kilométer után homokpadokká váltak. Miközben szereltünk egyik szememmel a folyót figyeltem. Kerestem a rablásokat, hol hajtja a táplálékhalat a ragadozó. Figyeltem az alattunk elsuhanó aljzaton talán meghúzódó halak körvonalát és közben próbáltam kitalálni, hogy mi lenne a leghatásosabb taktika a halak ellen. Nem sokat kellett töprengenem, mert mire ezeket végigfuttattam agytekervényeim proceszorjain már Józsi első halát terelte a csónak mellé. Nem hiába hazai pályán van, az utóbbi 2-3 évben kitanulta a domolykók étkezési szokásait. Horogszabadítás után a jó fél kilós domi sietve úszik vissza a rejteket adó part menti bokrok árnyékába.

Amire magunkhoz térünk, Józsi már a harmadik torpedóját fárasztja. Öt centis, süllyedő csaliját figyelem és már kerestem is egy hasonlót a wobbleres dobozomban. A tiszta vízbe próbáltam a természetes színek közül válogatni. A Fat Boy 5 cm-es barnás árnyalatú halacskáját akasztottam a kapocsba. Első halam nem sokáig váratott magára, a második jó helyre sikerült dobásomra két domi is nekiiramodott a wobbleremnek. Egyikük elfordult, amíg a másik vagy éhesebb volt, vagy csak társa elől szerette volna elhappolni a beeső táplálékot, de végül elkapta halacskámat. Ezek után jöttek sorba a domolykók és a negyedik halam után wobblert cseréltem. Mivel ezzel már fogtam, bizonyított. Több wobblert is kipróbáltam, de hiába a halak bősége a vízben érdekes módon nem mindegyik volt sikeres. Voltak olyanok, amire még rá se mozdultak, pedig hasonlóak voltak fogósabb társaikhoz. Kitapasztaltuk, hogy az 4-5 cm-es fahalak voltak a legkedveltebbek. Se a nagyobbak, se a kisebbek nem kellettek a fényes hátú ragadozóknak.

                     Willie Diver                             Think Crank                              Lone Hero

Belefeledkezve az időbe egymás után csaptuk be a domikat és sokszor még a fotózásra sem pazaroltuk a folyón megtett métereket. A mélyebb szakaszokra érve botot váltva azért megpróbáltam kifaggatni a folyómedret is, de az végig hallgatag maradt. Józsi még mindig már majdnem behozhatatlan előnnyel vezetett, de akkor ismét új csalit tettem fel. A Think Crank jó cserének bizonyult, mert a nap további részében nem csak a domikat aprította tökéletes mozgásával, de a nap egyetlen balinocskáját is neki köszönhetem. Közöttünk kialakult kis házi versenyünk során a maga 500 pontjával sokat nyomott a latban, ugyan is a domikra csak 50 pontot számolhattunk. Dél körül mindhárman túl voltunk a 10-12 halunkon és egy kis pihenő mellett döntöttünk. Egy sóderpadon kötöttünk ki, ahol megebédeltünk és szunyókáltunk egy kicsit az árnyékos partoldalban.

                 Igazi vadságukkal  a kiemelésnél próbára tették a horgászokat a domik

Jól esett elnyújtózni a csónakban, megpihentetni sajgó csontjainkat. Rövid sziesztánk után folytattuk a pecánkat. Ekkorra már jó 10 kiló métert csorogtunk. A távolságot nem csak a folyamkilométert jelző táblák mutatták, hanem a víz áttetszősége is, a folyó romboló tevékenysége által homokszemeket hordozott magával. A mélyebb folyószakaszon már a bedőlt fák is megjelentek. Ezek mögött, a sodrást megfékezve csendesebb, langósabb vizet találtunk. Innen szinte törvényszerű volt, hogy valamelyikünk egy szebb, harciasabb domolykót szelídíthet meg. Utunk során Palinak volt alkalma a legnagyobb halunkat megfogni. Díjnyertes domija 1.34 kg-ot nyomott.

                            1.34-es legnagyobb                            és a következő 1.15-ös

Délutánra a folyó elvesztette a még reggel olyan varázslatos mivoltát. Egyre másra tarkították a partot a kivájt horgászhelyek és az ott hagyott vödrök, műanyag dobozok. Ahogy a Tisza ereje alább hagyott, azonnal megjelentek a partszéli vizekbe lerakott vámszedő varsák is. Ritkábban, de még itt is lépre csaltunk egy-két domit.

                                A kipróbált darabok                              és a nap favoritjai

 Késő délutánra megfogtuk 20-20 halunkat, és hogy ne maradjunk az estére megjelenő szúnyogok martalékaivá indultunk egy olyan homokpadot keresni, ahol sikeresen felvehetjük csónakunkat. Még 10 kilómétert motoroztunk, amíg megfelelő helyet találtunk. Itt várt minket Józsi édesapja, aki vállalta az egész napos logisztikai feladatokat. Kicsit nehézkesen és a szúnyogokkal is harcolva, de trélerre raktuk hajónkat. Ahogy távolodtunk a folyótól már csak a szép képek jelentek meg lelki szemeink előtt. A tengerzöld víz, a domolykók tánca, a kavicságy morajló hangjai. Egy dologban mindannyian egyet értettünk, hogy mihamarabb visszatérünk.

                                                                                Tarsoly Mihály