A kérészfajok többsége nagyjából egy évig marad lárva (nimfa) állapotban. Ezalatt akár húszszor is levedlik kültakarójukat. Amikor fejlődésük befejeződik, levedlik utolsó kültakarójukat és szárnyas szubimágóként bújnak elő. Az összes többi rovarral ellentétben a kérészek újra vedlenek, miután már megvan a teljesen kifejlett szárnyuk.

Ez néhány perctől több napig terjedő időszak - de rendszerint egy nap - elteltével a szubimágó vedlik, és ivarérett rovarként, imágóként bújik elő. Az imágókra és a szubimágókra egyaránt jellemzőek a vékony fartoldalékok, a két pár, sűrűn erezett szárny és a rövid csápok. Mindkét alaknak összetett szeme és működésképtelen szájszerve, ill. emésztőrendszer van.

A nászjáték nem sokkal az imágó állapot elérése után kezdődik, és a megtermékenyített peték lerakása után a hím és a nőstény pusztulásával végződik. A kifejlett kérész teljes életideje rendszerint csupán néhány óra, ezért emlegetik a rövid ideig tartó eseményeket kérészéletűeknek. A nászjáték - az éj leszálltával - a hímek víz fölötti rajzásával, táncával kezdődik. A nőstények hamarosan reagálnak, a párzás a levegőben játszódik le. A megtermékenyített petéket - amelyek csomókban termelődnek (számuk lehet kevesebb, mint 50, de a 10 000-et is meghaladhatja) - a nőstények általában a vízfelszínre rakják le.

Némely fajok lemerülnek, hogy a víz alatti felületekre tojják petéiket. A lerakás után a peték hozzátapadnak valamilyen víz alatti tárgyhoz, vagy lesüllyednek a fenékre. Rendszerint két héten belül kelnek ki.

A Romániában évekkel ezelőtt bekövetkezett ciánszennyezés következtében a természetvédők, köztük a halászok is úgy vélték, áldozatául esett a kérész is. A következő évben még nagyobb mértékben várták a Tisza virágzását, ami hál' istennek bekövetkezett. Megmaradt a kérész, újraéledt a folyó élővilága.

Kérész (állat, Ephemera L.) - Az álrecésszárnyuak Ephemeridae-családjába tartozó állatnem, karcsú, nyúlánk, lágybőrű testtel. Összetett szemei nagyok, különösen a hímeké, amelyeknél majdnem az egész homlokot elfoglalják. Csápjai meglehetősen hosszúak, ostorformák, első szárnyai nagyok, háromszögletesek, a hátulsók kisebbek, kerekítettek. Szájrészei csenevészek és a kifejlett rovar rövid életében semmi táplálékot sem vesz magához. A potroh végén három hosszú ízelt sörte emelkedik, a hím utolsó előtti potrohízén a kapcsolószerv nyugszik. A hímek sokkal nagyobb tömegben jelennek meg, mint a nőstények; mindkét tenyészegyén nyári estéken hatalmas rajokban röpköd a folyók partjain ide-oda, nappal a parti növényeken csendesen pihennek és a fajfenntartásra vonatkozó ténykedésük befejezése után elpusztulnak. A nőstény petéit a vízbe bocsátja és a kifejlődött, hosszúkás, nyúlánk testű lárvák, melyek testük két oldalán légcsőkopoltyúkat, testük hátulsó végén három igen hosszú, sörteforma, tagolt nyujtványt viselnek. Három évig fejlődnek, igen falánkok, szabadon élnek, majd csöveket laknak, fejlődésük utolsó előtti szakában már rövid szárnyat viselnek, amely az utolsó vedlés után lesz tökéletes. Egyik-másik faj augusztus felé oly nagy tömegekben jelenik meg, hogy összefogdosva trágyaként is alkalmazzák. Egyik legközönségesebb faj a közönséges K. (E. vulgata L.), amely 20 mm. hosszú és május hóban jelenik meg; farknyujtványai sárgásbarnák, sötéten gyűrüzöttek. Közeli rokona a Tiszavirág

Tiszavirág (állat, Palingenia longicauda Ol.) - Az álrecésszárnyú rovarok rendjébe, a kérészek családjába tartozó rovarfaj. Két pár szárnya egyenlő alkotású, hártyás, gyengén recézett, világos-barna színű. Farksörtéi nagyon hosszúak, fehérek. Hossza 20-25 mm.; mellső szárnya 24 mm., tehát egyike a legnagyobb kérészfajoknak. Déleurópai állat, mely hazánkban különösen a Tisza környékén él és előidézője a Tisza virágzásának (flos aquae). Kifejlődve ugyanis csak néhány óráig élnek, mig t. i. a nőstények petéik lerakás által fajuk fennmaradását biztosítják. A petéből kikelő lárvák a vízben élnek vagy három évig, mialatt 20-szor is vedlenek. Az utolsó vedlés alkalmával valamely a vízből kiálló tárgyra, növényre kapaszkodnak fel és itt belőlük kibújik a kifejlődött szárnyas rovar, míg a levedlett lárvaruhájuk visszahull a vízbe. Miután ilyenkor millió és millió állat fejlődik egy-egy éjjel ki, a vizeket roppant sok lárva, és megannyi elhalt állat is borítja. A víz felülete olyan, mintha apró fehér virággal lenne behintve. Innét mondják, hogy a «Tisza virágzik» és innét kapta az állat is a nevét.

Forrás: szegedportál.hu

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.