Évzáró I. rész

Amikor az elmúlt évhez hasonlóan belekezdtünk az idei harcsapergetésbe, meg sem fordult a fejünkben, hogy egy nehéz, viszontagságokkal tele szezont fogunk zárni. Mivel nem szerettünk volna lekésni egyetlen kapásokkal bővelkedő éjszakát sem, így már kora tavasztól faggatni kezdtük azokat a horgászhelyeinket ahol tavaly sikerrel jártunk. Egymás után teltek el a napok, esték egy rávágás nélkül. Az igazán várt áradás is elmaradt, meg talán a korai próbálkozás sem volt szerencsés. A horgászatra is érvényes az a már elcsépelt és közhelyes mondás, hogy „mindent a maga idejében”. Tehát vártuk a nagy rohamot és továbbra is kitartóan szűrtük a vizet, keresve, kutatva a bajuszosokat. Az átdobált éjszakák során mindenféle ragadozóval találkoztunk. A harcsáknak szánt wobblereinket, melyek gyakran igen tekintélyes méretűek voltak, hol egy termetes balin, hol egy hozzá hasonló jász kapta el, de találkoztunk süllővel és nem utolsó sorban domolykóval is. Barátaink, ismerőseink türelmetlenül várták mikor csörög telefonjuk, mely egy élményekben gazdag éjszakai harcsapergetésre invitálja őket. Vendégeinknek boldogan tettünk volna eleget, de a várva várt kánaán elmaradni látszott. Ahogyan közeledett a nyár eleje, úgy elevenedtek meg az éjszaka sejtelmes hangjai.

A balin hátáról hiányzó pikkelyek harcsára utalnak.Talán a bajuszosok elől menekült a Chervy katicára?

 Egyik alkalommal egy ígéretes estén már javában pecáztunk, amikor egy távoli dobásra rányúlt valami. Éreztem a 100g-os pálca szinte belenyögött a váratlan hal súlyába. Mire észbe kaptam már dolgozott a bot a kezemben és a régóta várt jeleket közvetítette felém, a menekülni szándékozó nyálkásbőrű farokcsapásait. Éreztem nem mindennapi, átlagos harcsáról van szó. Na, ezt ha megfogom gondoltam magamban meg lesz az idei év hala. Közben leellenőrzöm a féket, szétnézek a csónakban, hogy minden a helyén van. Ekkor viszont a 3-4 taktus után kiegyenesedik a bot a kezemben és a csalódottság érzete hasít belém. Elment! Gyorsan kitekerem újra próbálok a tusakodás felé dobni, de már nincs jelentkező. Nyugtázzuk a tényt, hogy az idén nekünk már semmi nem fog összejönni. Tovább gyűrjük a pecát és 10 perc után az éjszaka fényeiben valami furcsa dolgot vélek felfedezni wobbleremen. A fahalacskám hasi horga nincs meg. Biztosan kihajlott a kulcskarika mondja Pali, de az meg van. Úgy tűnik a horog szakadt le a kulcskarikáról, aznap este az volt a leggyengébb láncszem. A döbbenet után újabb csalódás ér, mivel ez a hibalehetőség nem volt bekalkulálva. A következő horgásznapok is eredménytelenül teltek lassan kezd a dolog a misztikum felé sodródni. Senki nem hiszi el, hogy nem akar a dolog össze jönni, sokan azt hitték titkolunk valamit és talán az irigy emberekhez hasonlóan vélekednek. Se baj nem adjuk fel, de ekkora már bőven a nyár derekában vagyunk.

Azért sikerült egy-két óvatlan harcsát a gép elé invitálni.

Februárban megalakítottuk a Magyar Pergetőhorgászok Egyesületét. Megalakulásának ötlete az elmúlt évben történt versenyeinken való részvételből adódott. A különböző versenyeken más és más tapasztalatot szereztünk. Volt amit jó, de volt amit rossz szájízzel hagytunk magunk mögött. Ezért gondoltuk, hogy egyesületünket létrehozva megpróbálunk a lehetőségeinkhez képest olyan pergetőversenyeket szervezni, melyben összegyúrjuk hasznos tapasztalatainkat.

A szervezetünk székhelye Nyírtelek, de ez nem jelenti azt, hogy egy helyi csoportosulásról van szó. Szeretnénk a velünk azonos elveket valló és szimpatizáló pergető horgászokat országosan is összefogni. Így tehát tagjaink Székesfehérvártól, Keszthelyen, Budapesten, Kisújszálláson, Kistarcsán, Békéscsabán, Nyíregyházán, Debrecenen, Vásárosnaményon át az ország egészét képviseltetik. Célkitűzéseinkben szerepel még, hogy minden fórumon népszerűsítsük kedvenc horgász módszerünket, a pergető horgászatot. Eloszlatva minden kérkedő kételyét arról, hogy a pergető horgász nem azonos az oly sokszor egy lapon említett un. „gereblyézős rapsic” személyekkel.Év eleji megalakulásunk óta sikeresen lebonyolítottuk első házi pergetőkupánkat.Megalkottuk a verseny, és a részvételi szabályokat. Megpróbáltuk a versenyzők számára a lehető legideálisabb feltételeket biztosítani. A házi versenyre 23 csapat nevezett be. Jó hangulatú, baráti összejövetelt sikerült összehozni, amin mindenki kellemesen érezte magát.

Verseny előtt a szervezők ismertetik a szabályokat.

 A verseny szervezésének fáradalmait hol is tudná kipihenni egy vérbeli horgász, mint a vízparton. Visszatértünk tehát kedvenc módszerünkhöz az éjszakai buffanásokat előidéző lények kereséséhaz. Egyik este hárman csapkodjuk a vizet, hullócsillagok százai rajzolják meg az égboltot, kívánság… és csoda! Pali megfogja élete eddigi legnagyobb harcsáját, mely 40.5 kg-ot nyomott. A 80 grammos Spotex minden erejére szüksége volt Palinak, hogy a termetes harit irányítani tudja. A fárasztás vége felé jöttek azok az oly régóta várt buborékok, amit utolsó cselként használ a menekülni szándékozó ragadozó.  Érdemes volt kivárni, nem mindennapi élményben volt részünk.

Egy ilyen harcsa kárpótól minden átdobált üres éjszakáért.

Az augusztusi hónapban pihenés képen egyik kedvenc módszerünknek is hódoltunk, a kuttyogásnak. Igaz idő hiányában nem annyit kuttyogtunk amennyit szerettünk volna, de kárpótolt minket az a tény, hogy minden alkalommal sikerült a csónak mellé leengedett horgainkra kisebb nagyobb harcsákat csábítani.

Amire a felszínre csaljuk a márványos testű ragadozót a közel 10 méteres mélységből, tekintélyes mennyiségű nyálkát rak a zsinórra.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.