Big Pike Pergető Kupa

A Dél-Balatoni Sporthorgász Egyesület szervezésében került megrendezésére az újabb bugaszegi megmérettetés. Még mindenkiben elevenen élt a Rapala Országos Pergető Bajnokság itteni sikere. A magyar pergető versenyek történetének leghalasabb összecsapását azok sem felejtik, akik esetleg csak olvastak róla, hát még a résztvevők. Ilyen előzményekkel Szári Zsolt és csapatának kezdeményezése eleve sikerre volt ítélve. Próbálták ugyan a nevezők létszámát a 30 csapatos limittel kordában tartani, de a végén a mezőny mégis 34 csapatra duzzadt. Ezúton szeretném megköszönni Zsoltnak, hogy szinte az utolsó utáni pillanatban is mindent megtett annak érdekében, hogy picit elmélázó csapataink is csónakba szállhassanak a győzelemért. Köszönjük!

Szombat kora délután érkeztünk a tó partjára, ahol már folytak az előkészületek. Mivel az edzés tilos volt, így a csónakok vízre csúsztatása maradt az egyetlen feladat. Éppen a feleségem, Judit és fiam, Viktor alkotta páros kölcsön kapott csónakjának összeszerelésével foglalatoskodtunk, mikor kellemes illatokra lettünk figyelmesek. Házigazdáink frissen fogott balatoni dévéreket hempergettek paprikáslisztes bundába, és az „élenjáró” keszegek már megkezdték a forró olajfürdőt. Természetesen azonnal begyorsítottuk vízre szállásunkat, nehogy lemaradjunk a kiváló falatokról. Gyönyörű idő, sült keszeg, friss kenyér, savanyúság, hideg sör, és mindez egy tóparton. Nem rossz, ugye? A ropogós halak gyermekkort idéző íze megannyi régi történetet csalt elő a falatozókból. Valahogy ilyenkor eltűnik a politika, az acsarkodás, a világválság, a mindennapi gond, nem? Megfontolandó, hogy ténylegesen mi a fontos, és mi nem az!

Végszóra befutott a Rapala Team másik fele, Tarsoly Misi-Varga Pali duó is. Csónakjuk gyors, közös vízre tétele után már indulhattunk is. A közeli szőlősgyöröki szállásunk elfoglalása után következett a két, szinte már hagyományosnak mondható programpont, a megfelelőnek vélt csalik összerendezése és „beélesítése”, valamint az elmaradhatatlan póker party. Nem én nyertem, de gondoltam, hogy majd másnap kárpótolnak a halak. Hát nem volt sok híja.

A reggeli eligazítás után minden csapat rajtszámot húzott, ami mindjárt meghatározta a kezdő szektort, és az indulás sorrendjét is. Ellentétben a Rapala versennyel most két szektorra volt osztva a tó. A választó vonal a tó közepére került keresztben. Az A szektor a csónakkikötő felöli rész lett nagyobb nyílt területtel.  Jellemzően nádfalakkal, stégekkel szegélyezett tisztás viszonylag egyenletes másfél méteres átlagmélységgel. Mivel csapattársam, Ferenczi Jani a 30-as számot húzta, így mi a B szektorba kezdtünk, és nem is az elsők között indulhattunk. Ezt még gyakorolni kell, Jani! J Varga Paliék és a Juditék az A-ban kaptak helyet.

A B szektor a tó felső része, több nádszigettel, csatornával, kisebb átlagmélységgel. Tipikusan itt jelölik ki az ilyen jellegű tavak kíméleti területeit. A verseny elején ennek a „bújkálós” szektornak a széle felé vertünk tanyát, amit később nem is nagyon hagytunk el. Erről a helyről jól be lehetett látni szinte az egész A szektort, de dobásnál az elválasztó szalag kétszer majdnem megviccelt bennünket. Paliék mezőnyében az elején mindenki a partszélbe húzódva kereste a csukákat, eredménnyel. Később elkezdődött a nyílt víz felé araszolás, aminek az lehetett a magyarázata, hogy a nádszéleknél már megunták a halak a rendszeres „fésülést”, jobbnak látták beljebb húzódni. De a horgászok is megérezték ezt, így Juditék 5, Paliék pedig 11 db-os szép eredménnyel vették az első akadályt. Az „álomkezdés” nekünk jutott. Már negyed órája folyt a verseny, és még zsákmány nélkül álltunk. Ez nem bosszantó bármely más vízen, de Bugaszegen!?

A szemben lévő nádfalnál vettem észre az első merítést. Gondolkodtam, hogy szóljak-e Janinak, mert ő pont háttal állt, így nem láthatta. Mi a jobb? Ha tudja, hogy másnál eszik a csuka, vagy ha nyugodtan dobál azzal a tudattal, hogy még senki sem fogott? Döntöttem.

-Jani! A nádnál már fogtak….meg….  ebben a pillanatban kaptam körforgómra a határozott rávágást, …..itt is!

Jani azonnal vette a lapot, és belegyorsított az úton lévő csalijába. Már a merítővel és az érfogóval szemezett, hogy minden olajozottan menjen, amikor erős rávágás húzta keresztbe segítésemre irányuló terveit. Igyekeztem felmérni az egyébként kellemes helyzetet. Az enyém félúton és kb. kettes csuka. Pont ekkor láttuk meg először Janiét, amit olyan hármasra saccoltunk. Nem volt kérdés, kézbe a merítő, és először az enyémet tereltem a szákba, majd következő mozdulattal Janié is belecsusszant. Mivel Jani hala praktikusan kilökte a szájából a csalit közvetlenül merítés után, így túl nagy összeakadásról sem lehetett szó. Horogszabadítás, és egy perc múlva már a nagyon praktikus és kíméletes pontyzsákban gondolkodtak, hogy mi is történt velük. Egymásra mosolyogtunk, pacsi, és már újra suhogtak a pálcák. Optimista hangulatban telt a további idő a szünetig. Sajnos a Rapala fordulón bemutatott 100%-os hatékonyságunkat ezen a napon nem tudtuk megismételni. Három halunkat is a csónak felé félúton veszítettük el, így 9 csukáig jutottunk, ami a szektor negyedik helyéhez volt elegendő.

-Hej, HA az a három is  megvan….. – sóhajtozott Jani, persze én rögtön a nagymama, áramszedő, villamos… esetét hoztam példának „megnyugtatásul”.A mezőny kitett magáért. Három óra alatt 68 horgász 207 db csukát zsákmányolt több mint 238 kg összsúlyban, ami egy kiló feletti átlagsúlyt jelent. Ez szép! Tapasztalataink alapján jellemző volt az egész versenyen a csukák kapókedvére, hogy sok „odapiszkálást” éreztünk, és a megfogott halak zömének csak szájcsúcsnál akadt a hármas horog egyik szára. A parton a félidőben persze Misiékkel megvitattuk, hogy sok mindennek köszönhetők ezek a jelek. Az egyik teória szerint még nem felejtették el a Rapala fordulót, és ezért óvatosabbak, a másik szerint ma egyszerűen nem olyan éhesek az időjárás, vagy az elmúlt ívás miatt. Ki tudja, igaz lehet ez is, az is!? Egy ízletes vaddisznó pörkölt után ejtőzve latolgattuk a stratégiát Paliékkal és Juditékkal a következő három órához.  Várható volt, hogy a második fordulóban kevesebb hallal lehet számolni. Mivel eddig szinte kizárólag vassal próbálkoztunk, itt volt a váltás ideje. Harcba dobtam a J9-et FT színben, ami ötödik dobásra meg is hozta az eredményt. Minden igyekezetünk ellenére a második szakaszban csak három halig jutottunk az A szektorban, ami ugyan átlagos teljesítmény volt, de az összsúlyunk sajnos csak a szektor 10. helyére volt jó. Nem úgy Misiék, akik a második forduló legtöbb halával, tíz darabbal hozták a szektoruk második helyét, és így megszerezték az összesített harmadik helyet. A második forduló eredménye 103 csuka volt 118kg összsúlyban, szintén kiló feletti átlag. Igaza lett Szári Zsoltnak, aki a verseny előtt megjegyezte, hogy kevesebb zsákmány lesz, mint a Rapala fordulóban, és inkább a tó felső felén lesz a több. Hiába, ő van otthon! A versenyt Kozári Miklós szavai zárták, és egy pici számszaki döccenővel tarkított eredményhirdetés után kellemesen elfáradva, élményekben gazdagon vágtunk neki a hazaútnak.

Köszönjük a verseny szervezőinek a szíves vendéglátást, és kívánjuk, hogy maradjon meg ez a tó nekünk így, ebben az állapotában, és a szép jövő nem marad el! Mi jönni fogunk!

Ehhez kívánunk sok kitartást és eredményes HALŐRZÉST!   

 Weidel Attila

Rapala-Shimano Pergető Team