ORPB, Szálka, 2009.05.17.

A sorozat…

A kiírtakhoz képest nem a harmadik, hanem a második fordulójához érkeztünk el a szálkai versennyel kapcsolatban, mivel a februári tiszafüredi verseny a vízállás miatt elmaradt. A Tolna Megyei Horgász Egyesületek kezelésében levő víztározón megrendezésre került verseny szervezőinek Bugaszeg után fel volt adva a lecke. Mindenki előtt világos volt, hogy Bugaszeg halállományát nehéz lesz felülmúlni, de tudat alatt sokan hozzá fogják mérni az elkövetkezendő versenyek helyszíneit és halait egyaránt. Az 57 hektáros tározó a maga ismeretlenségével, ami talán a tőlünk való több mint, 400 kilóméteres távolságából is adódott, valamint a 3 méteres átlagmélységével, ami helyenként a 8 métert is elérte tette nehézzé a versenyt. Az előzetes információk begyűjtése után, amihez csapattársunk Weidel Attila odautazásával is elősegítette csapatunkat, körvonalazódott bennünk, hogy valószínűleg a balinokra, másodsoron a csukákra kell koncentrálnunk.

Szálkai tározó.

 Alaphelyzetben, amikor a balin nem csapatostól portyázik, magányosan rója vizeinket táplálékhal után kutatva, igen csak nehéz horog végre csalni. Kitűnő látását és villámgyors mozgását kihasználva cserkészi be zsákmányát, sokszor a vízből a levegőbe repíti, dobálja azt, játszik, mint macska az egérrel. Felkészülve minden eshetőségre bepakoltunk minden csalinkat, amivel már horgásztunk balinra. Mivel legyek terén voltak hiányosságaink, Maistro horgász kollégánktól kértünk segítséget. Készségesen állt rendelkezésünkre a mester és kötött számunkra a megfelelő méretű és formájú „Maistro legyekből”. Természetesen a legyek után a kanalak és körforgók mellé a plasztikcsalis dobozaink is helyet kaptak, nem utolsó sorban a süllőfogás reményében. Attila és Jani a verseny előtti hétvégén kezdték a tározó feltérképezését. Jani plasztik csalikkal a mélyebb vizeket pásztázta, Attila közben a nádfallal szegélyezett, partszéli vizekben kereste a halakat. Verőfényes, igazi nyári napsütésben horgászták végig a két napot.

Az edzés halai.

Balinmozgást elvétve láttak, csukát viszont mindketten fogtak a két nap alatt. Tapasztalataikat átbeszélve még mindig bíztunk a balinokban. Szerda estére érkeztünk meg Szálkára, így három nap állt rendelkezésünkre, hogy átfésüljük a vizet. A csónak vízre rakása után a tó fákkal szegélyezett, árnyékos oldalán kezdtük el a horgászatot. Egyrészt vallattuk a szélvizeket, másrészt figyeltük az enyhén fodrozódó vízfelszínt a balinok után kutatva. Egy botot csak a balinok kedvéért állítottunk össze és készen állt, hogy a közelünkben rabló halra horgásszunk vele. Attila és Jani a másik oldalon indultak el. Közel egy óra és pár száz méter megtétele után a jellegtelen partszéli vízből Pali egy csukát akasztott, amit sikerült a fényképezőgép fókuszába állítani.

Módszeresen, dobásnyi távolságokkal haladtunk a tározó mélyebb vége felé. Szórványosan láttuk egy-két termetesebb balint rabolni, de nem tudtunk fogni belőlük. Pali a part felé dobált, Én a medertörésen kerestem a halakat. A következő beállásnál Pali ismét fogott egy csukát, nem nagyot olyan jó fél kilósat. Jelentettük a fiúknak a dolgot, de még nem sikerült halat akasztaniuk. Kicsit később halasabb pályához érkezhettek, mert hamar behozták a lemaradásukat. Két- két halunk volt már, amire a tározó végében összetalálkoztunk. A végighorgászott nap végére kiderült, hogy csak a szélvizeken találtunk halat, semmi keresnivalónk nincs a mélyebb részeken. A két csónakot összekötve beszélgettünk, közben  Pali egy DTSS 6 CW-t akasztott a kapocsba. A száraz nádfal elé dobott és félúton egy kilós forma csuka fordult a wobblerére. A szokásos bukfencek közepette csípte nyakon a vendéget és horogszabadítás után visszaengedte.

 A következő napot teljes mértékben a balinoknak szenteltük. A vízfelszíntől egészen a mederfenékig próbáltuk felkutatni az őnöket. Számos műcsalit, technikát kipróbáltunk, de a nap végére sikertelenek maradtunk. Attiláék közben a medret kutatták a twiszterek és gumihalak segítségével, eredménytelenül. Harmadik edzésnapra maradt a tározó kisebbik része, a mi a verseny helyszínéül volt még kijelölve. Ez a terület a víz sekélyebb része, jóval több hínárral. A túlsó parton bedőlt fák és egy néhai fasor lefűrészelt tuskói meredeztek az ég felé. A szombati nem egészen egy napos edzésidőben ezen részeket vallattuk. Körforgóink, villantóink a víz felső rétegeit, míg twisztereink a tuskók tövét vizsgálták át. Az előző naphoz hasonlóan itt sem jártunk sikerrel. A három nap tapasztalatai alapján világossá vált számunkra, hogy a tározó csukáit kell célba venni a verseny folyamán, mégpedig a part széle és a tőle 4-5 méteres távolságban végighúzódó hínársáv közötti területen. A verseny előtti napon szinte a mezőny fele már megérkezett és ismerkedtek a vízzel. A próbahorgászataik egyértelművé tették, hogy egy nehéz verseny elé nézünk.

               Tót- Ifj Tóth páros.                 Tarnóczi Tamás- Fazekas Tamás.

Stingel Józsi és Csabai Pisti .                     Mészőly Sanyi Attilával.

A vasárnap reggeli eligazításra időben megjelent mind a 45 csapat. A Rapala Eurohold Zrt. képviseletében Krasznai Gábor köszöntötte a versenyzőket és a vendégeket. Egy hónappal korábban ért sajnálatos balesete miatt még begipszelt lábbal is vette a fáradtságot, hogy atyáskodjon az általa elindított nívós sorozat felett. Mészőly Sándor a forduló szervezője ismertette a szabályokat és válaszolt a csapatok kérdéseire. A regisztráció és a rajtszámok kihúzásával egyben, ami az időrendi indulás sorszámai is volt, minden csapat egy haltartó zsákot is kapott.

 Reggeli eligazítás.

8 órakor elkezdődött a verseny. A tározó minden szegletébe jutott egy-két csapat. Voltak, akik a nádfalakon voltak, akik a mélyebb vizekben próbáltak szerencsét. Tartottuk magunkat az elképzeléseinkhez, de a taktika kialakítása során egy fontos momentumot kihagytunk a számításból, mégpedig azt, hogy nem csak mi fogunk horgászni a vízen.

A számunkra ígéretesnek tartott szakasz elejére állhattunk be a nem igazán előnyös 41-es rajtszámunkkal. Igen ám, de amerre haladni szerettünk volna azokat a helyek a csapatok már elfoglalták, és amire odaérünk nagy valószínűséggel le is horgászták. Az első beállások nem hozták meg a várva- várt halakat. A táv felénél egy rövid gyékényesről sikerült kapásra bírnom egy olyan másfeles forma csukát. Pali ugrott segítségemre a merítővel, Én közben minden idegszálammal a halra koncentráltam. Megpróbáltam folyamatosan a víz alatt tartani, hogy minél kevesebb esélye legyen a horogtól megszabadulnia. Minden simán ment a merítő már a vízben várta a csíkoshátút, amikor még egy utolsót villant a teste a víz alatt és lemaradt. Kétségbeesetten néztem, ahogyan intett felém a farok úszójával, majd a csalódottság érzése kerített hatalmába. Nem keseredtem el, de a hal elvesztése végigkísért a verseny végezetéig.

Ez már a verseny...

Itt egy kicsit tovább szűrtük a vizet, bíztunk abban, hogy visszafogjuk a szökevény csukánkat. Ismét arrébb álltunk, hasonló gyékénycsomóhoz, mint az előző. Második dobásra miközben megindult a körforgóm ütést éreztem. Egy pillanat erejéig magaménak érezhettem ezt a halat is, de ismét lemaradt. Bezzeg az edzésen fogott halainkból szinte műteni kellett a vasat, olyan mélyre benyelték azt. Gondolom a napokban történő zaklatások hatására bizalmatlanabbak lettek, és jóval óvatosabban ettek a csukák. Úgy látszott, hogy a halak javára dől el a viadal. Attiláékkal tartva a kapcsolatot egymás után jelentették a csukák fogását. Legalább a fiúknak megy, már ha mi ilyen pechesek lettünk. Nekik is a körforgókat rágták a halak, így nem volt értelme másra váltani. Közben a tározó végéhez értünk, ahol több csapat is hosszasan elidőzött. A tó un. túlfolyó betonzsilipjének tövében a Demeter- Szappanos duó horgászott, és amikor a közelükbe kerültünk megtudtuk, hogy nem is kis sikerrel. Akkor a 3. halukat mérlegelték, amiben még egy süllő is belefért. Nem hiába a Tiszán nevelkedett fiúk rutinosnak számítanak nem csak a folyóvízi, hanem a verseny horgászatban egyaránt.

A Boss: Krasznay Gábor, talpig gipszben.

 A hínárfoltok töve akárhogy erőltettük nem adott halat, így a mélyebb vízrétegeket kutattuk. Nem tudom milyen elgondolásból, de Pali az első nap fogós wobblerét a  DTSS 6 CW tett fel és már a harmadik dobásra rávágást érzett botján. Izgatottan nyúltam a merítő után és vártam a szákolás pillanatát. Rá sem mertem gondolni, hogy mi történt az eddig megakasztott halainkkal. Ekkor a hal körvonalai kezdtek kirajzolódni a vízből és már toltam felé a merítőt. Benne van! - ez már a mienk. Átlagosnak mondható retúr halat tehettük a halzsákba. Már nem maradtunk hal nélkül! Tovább erőltettük a helyet, de hosszas perceken keresztül sem sikerült több kapást kicsikarni a pályából. Úgy döntöttünk, hogy a verseny végéig újra végighorgásszuk visszafelé is a partszakaszt. Mivel nem hallottunk különösebb halfogásról, kézenfekvőnek tűnt a dolog. Ekkor Attiláék már a negyedik csukájukon is túl voltak. Darabszámban jól álltak a fiúk, de a verseny végéig még egy óra volt hátra. Közben lemérlegeltük halunkat, ami 0,41 dkg volt. Megtudtuk, hogy egy 4 kiló feletti balint is fogtak. Lassan haladtunk a kikötő felé. Több csónak mellett is megálltunk, de halfogásról Ők sem számoltak be. Már csak a peca kedvéért dobáltak. Egyikük poénosan meg is jegyezte, hogy annyira nem érzi a halfogást, hogy esélyük sincs. Mi azért csak módszeresen dobáltunk tovább, méterről- métere kerestük a halat. 13.15- kor kürtszó jelezte a verseny végét. Ennyi. Még a vízen összepakoltunk, ezzel is pihentettük a már haldokló akkumulátorunkat. Igyekeztünk a csónakokat minél hamarabb a trélerekre pakolni és gyülekezni az eredményhirdetés helyszínére. Látszott a csapatokon a fáradtság, amihez nem csak a versenyláz, de a szokatlanul meleg időjárás is hozzájárult.

Weidel Attila- Ferenczi János a harmadik helyezettek.

Farkas Szabolcs- Farkas Előd a második helyezettek.

Szappanos Zoltán- Demeterr Zsolt, a győzetes csapat.

A csapatok több mint felének nem sikerült halat fognia. Összesen 30 darab halat fogott a mezőny, abból 28 db csuka, 0,45 kg átlagsúllyal, egy süllő és egy balin.

A helyezéseket tekintve a harmadik helyen Weidel Attila- Ferenczi János végzett 4 csukával.

Második helyen Farkas Szabolcs- Farkas Előd egy csuka és egy balinnal.

Első helyen Demeter Zsolt- Szappanos Zoltán egy süllő és három csukával.

Gratulálunk a helyezett csapatoknak az eredményükért és a mezőnynek a derekas és sportszerű helytállásáért.

Találkozunk Tiszaroffon!

Tarsoly Mihály 

Rapala-Shimano Pergető Team